The Best Haka

All Black's Haka (Good quality)

move tits

Na ilyet még nem pipáltam!!

Aranyköpés

"A feleségem alapjában véve éretlen volt. Ülök békésen a kádban, ő meg bejön és elsüllyeszti a kishajóimat..."
(Woody Allen)

Új-Zéland történelméről általában

 Új-Zéland a Csendes-óceáni térség dél-nyugati részén elterülô, két nagyobb és több kisebb szigetet magába foglaló szigetország. Földrajzi értelemben véve a világ legjobban elszigetelt országa. A legközelebbi szomszédos ország Ausztrália, amelynek keleti partja Új-Zélandtól 2000 km távolságra, északnyugatra a viharos Tasmán-Tenger túloldalán található. Déli irányban az Antarktisz, északra Fidzsi, Tonga és Új-Kaledónia a legközelebbi szárazföldek.

Izéland eredetileg érintkezett Ausztrália keleti részével, Tasmániával és az Antarktisszal. Az őskontinens, Gondwana szétszakadása miatt azonban ide már nem jutottak el sem az erszényesek, amelyek Dél-Amerika felől vándoroltak át Ausziba, sem pedig az Új-Guineából és Indonéziából érkező kígyók. Az elszigeteltség tehát meghatározta az állat és növényvilágot. A parti vizek állatai közé tartoznak pingvinek, fókák, ámbráscetek, delfinek, köztük a Hectorok, a Föld legkisebb termetű delfinjei.

Az Antarktisztól eltekintve Új-Zéland az ember által legkésőbb felfedezett hely, ahol megtelepedett. Az első „telepesek” a „kelet vikingjei” voltak, azaz a maorik, akik Polinéziából indulva kenuikon jutottak el az északi-szigetre jó 800 évvel az első európai felfedezők előtt és aztán létrehozták saját kúltúrájukat. Fő megélhetési formájuk a vadászat,  halászat és a kumara (édesburgonya) gyűjtögetése volt. Miközben birtokba vették az Északi-szigetet gyakran törtek ki közöttük törzsi háborúk, és bizony kannibalizmusukról is hírhedtek voltak. A gyengébb törzseket az erősebbek a Déli-sziget felé szorították. Jelenleg is a maori népesség 90%-a az Északi –szigeten él. Mai lélekszámuk körülbelül 300 ezer, de magas születési arányuk miatt a kihalás nem fenyegeti őket.

A Déli-szigetre átkelt maorik számára sokáig leküzdhetelen akadály volt átkelni a Déli-Alpok meredélyein, mígnem aztán megtalálták a nyugati partvidék háborítatlan esőerdői felé vezető hágókat. Így nyílt meg a pounamu-nak nevezett igen ritka nefritkő lelőhelyei felé az út. Új-zéland ekkor még teljesen ismeretlen volt a világ számára.

Aztán 1642-ben egy holland hajós Abel Janszoon Tasman, aki a Holland Kelet-indiai Társaság hajósa volt, azzal a szándékkal indult útnak két hajójával a Zeehaannal és a Heemskirkkel, hogy rátaláljon a „Terra Australis Incognitára”, azaz a nagy, ismeretlen déli földrészre, illetve, hogy olyan eddig ismeretlen „utat” találjon, amin keresztül gyorsabban el lehet jutni a spanyol uralom alatt álló Dél-Amerikába.

Miután az Ausztrál kontinenstől 55 fokkal keletre hajózott felfedezte a Van Diemen-földet, azaz a később róla Tasmániának elnevezett nagy szigetet Ausztrália dél-keleti csücske „alatt”. Aztán tovább hajózott az irányt tartva dél-kelet felé keresztül a viharos, ma Tasmán-Tengernek hívott vizeken. 1642. december 13-án pedig bejegyezte hajónaplójába: „...megpillantottam egy égbe emelkedő földdarabot”-vagyis megpillantotta a Déli-Alpok hófedte csúcsait, alattuk a nyugati part ősrengetegével. Tasman ekkor még azt hitte, hogy Dél-Amerikába érkezett, ezért a területet holland neve alapján Staten Landtnak nevezte el. Kicsit több, mint 100 évvel később kapta az ország Tasman tiszteletére, a hajós szülőhelyének neve után az Új-Zéland nevet.

Aztán 1768-ban az angol James Cook felfedező előbb körülhajózta az országot, majd formálisan a brit korona birtokává nyilvánította. Cook fel is térképezte a Zátonyt, és az általa készített térképet vagy 150 éven át használták annak ellenére, hogy tévesen a Stewart-szigetet a Déli-sziget részeként tüntette fel.

Tasman és Cook első találkozásai a maorikkal nem annyira békés körülmények között zajlottak. Cook azonban sokat tanulmányozta a maori kúlturát, szokásaikat, életüket és számos barátra talált közöttük.

Cook naplóinak megjelenése nyomán rengeteg bálna és fókavadász érkezett a szigetre, hogy Európába szállítsák a „nyersanyagot”,amit az öreg kontinensen ipari mértékben kezdtek el felhasználni. A vadászok bázisa Ausztráliában volt, ahonnan 1839-től igazgatták a Zátonyt. A Zátony környékbeli vizekben kezdetben hemzsegtek a fókák, de a vadászok áldásos tevékenysége okán annyira megcsappant a számuk, hogy a vadászok főhadiszállásait kénytelenek voltak áttelepíteni a Zátony déli sarkkörhöz közeli részeire.

A 18. században indult meg az európaiak komoly bevándorlása. 1839-ben megalakították a Brit Új-Zéland Társaságot, ami aztán nagy lökést adott. 1840-ben a waitangi szerződés ratifikálásával Új-Zéland Nagy-Britannia részévé vált, ahonnan néhány éven belül különösen sokan érkeztek.

A bevándorlókkal együtt megérkeztek a prostitució, a lőfegyverek, az alkohol, különféle betegségek... Ezek hatására, valamint az 1860 és 1881 között folyó maori háború során az őslakosság valósággal megtizedelődött. De a kezdeti problémák után a maorik és a bevándorlók, a pakehák, megtanultak békében élni egymással. Ma a maori lakosság a Zátony népességének nem egészen tizedét alkotja, és egyre büszkébbek felélesztett hagyományaikra a maoritanga-ra. Öntudatra ébredésüket jelzi a földtulajdonnal kapcsolatos viták is. Mivel korábban fogalmunk sem volt a birtokviszonyaikról, azaz, hogy ők a Zátony földjének birtokosai, ezért a korai földátruházásokat nem ismerik el törvényesnek a mai utódok, akik már egy képzett és jogaik érvényesítésére kész őslakos közösség tagjai.

Az európai telepesek 1856-ban alakítottak először kormányt, majd 51 évvel később, 1907-ben, Új-Zéland saját önkormányzattal rendelkező domíniummá vált. 1931-ben aztán a Brit Nemzetközösség egyenrangú tagja lett, amit azonban a Zátony parlamentje csak 1947-ben fogadott el.

Az államfő II. Erzsébet királynő, akit a Zátonyon a főkormányzó képvisel. 1996-tól a parlamenti felépítésben az arányos képviseleti (Mixed Member Proportional (MMP)) rendszer elve érvényesül, választásokat háromévente tartanak, és azóta (1996) több mint kilenc párt van jelen a parlamentben. Új-Zéland jogi rendszere brit mintára épül. A bírói rendszer függetlensége biztosított.

Új-Zéland 1911-ig az Egyesült Királyság címerét használta, de már 1907-ben, amikor önálló domíniummá vált,  a parlament egy új címerről határozott. Jelenlegi címerét II. Erzsébet adományozta 1956-ban. 

Miután a szigetország a Föld déli félteken terül el, az évszakok az északi féltekéhez képest fordítottak. Nyáron az átlagos hômérséklet 20- 30 C° fok, míg télen 5-15 C° fok között mozog.

 Az Egyesült Királyságénál kicsit nagyobb területen mindössze 4,4 millió lakos él. Új-Zéland nemcsak a világ egyik legfiatalabb országa, de az átlag életkor alapján, ami 35,5(!) év, is a fiatal nemzetek közé tartozik. A ország erősen multikultúrális, népessége összetett. Az utóbbi idôben (nem mindenki örömére) gyorsabban növekszik az ázsiai kisebbség aránya.

Új-Zéland lakosságának kb 80%-a az Északi-szigeten, míg a kisebb hányad a Délin, valamint a körülöttük elterülô kisebb szigeteken él. A 15 fô/ km2 népsűrűségével a világ ritkán lakott országai közé tartozik.

Noha Új-Zéland fiatal ország, az európai kultúra és a gazdag maori-polinéz hagyományok már 170 éve élnek együtt, s ezalatt az idő alatt a sokszínű ország a Csendes-óceán térségének az egyik legfontosabb államává vált.  

Aranyköpés

"Annyira szarul nézel ki, iszol te rendesen?!"

Tengeri szélerőműrendszerbe fektet a google

Csak egy kis érdekesség a nagyvilágból (a gúgliéból).

Egy tengeri szélerőmű-rendszer gerincét alkotó, 5 milliárd dollár értékű, víz alatti vezetékrendszer megépítésének pénzügyi előkészítéséről állapodott meg a Google és a Good Energies nevű cég...

A mintegy 530 kilométer hosszú, a szárazföldi hálózathoz négy ponton csatlakozó vezetékrendszer New Yorktól a virginai Norfolkig forradalmasíthatja az Egyesült Államok atlanti partvidékének áramellátását.
A gerinckábel 6000 megawatt energiát lesz képes szállítani, ami öt nagyobb atomerőmű  kapacitásának felel meg. A vezetéket amerikai területi vizeken, a partvonaltól 25-30 kilométerre fektetik majd le. Az építkezés várhatóan 2013-ban kezdődik és 2021-ig tart. Energiaipari szakértők ugyanakkor rámutattak, hogy mivel teljesen egyedülálló, úttörő vállalkozásról van szó, a bürokratikus és a műszaki akadályok miatt csúszhat a projekt megvalósítása és a költségek is növekedhetnek. Az 5 milliárd dolláros előzetes becslés csak az építkezési munkálatok költségeire vonatkozik, az olyan járulékos kiadásokra, mint finanszírozás és az engedélyek beszerzésének költségei, nem.

A Google és a megújuló energiára szakosodott Good Energies megállapodott, hogy egyaránt 37,5 százalékban részesedik a projektben, amelybe kezdetben mindkét cég 200 millió dollárt fektet. Újabb részvényesek csatlakozása esetén a részvénycsomagok aránya csökkenhet. (A Marubeni japán kereskedőház 10 százalékos pakettel rendelkezik majd az Atlantic Wind Connection nevű energiahálózatban.)
Ennek első, 1,8 milliárdos, New Jersey és Rehoboth Beach közötti, 240 kilométeres szakasza várhatóan 2016-ban lesz majd üzemképes.

A tengeri szélturbinák üzemeltetése ma még jóval drágább, mint a szén- a gáz- vagy akár a szárazföldi szélerőműveké, ám a megújuló energiaforrások iránt egyre növekvő, politikailag is motivált kereslet szakértők szerint meg fogja teremteni a gazdaságos hasznosítás feltételeit.

Újra NZ, öcsém

"Anya" szeret! Nem kicsit. Szeretnék elbüszkélkedni a legkedvesebb karácsonyi ajándékommal, amelyet kicsi párom prezentált vala a számomra, íme:

És a teljesség igénye nélkül some pictures from this book:

Látván e képeket is és tudván, amit eddig sikerült megtudnom Izélandról, nem kérdés, hol képzeljük el jövőnket!

 Bár nem volt könnyű, de azt hiszem elmondhatom, hogy a döntés megszületett. Na nem eme könyv hatására, hanem már korábban. Tényleg nem könnyű, de hát kinek az, nem igaz? Csak remélem, vagy inkább bízom abban, hogy jól döntöttünk. Bár ez így nem igaz, hiszen, ha őszinte akarok lenni, akkor elmondhatom, hogy semmi kételyem nincs Új-Zélanddal kapcsolatban. Úgy érzem az az ország szívesen fogad minket. Eme érzéshez hozzátartozik, talán azért érzem magunkat biztonságban, mert tudom, hogy mindketten dolgos emberek vagyunk, és mert konkrét tervekkel és célokkal érkezünk majd meg a nagy szigetre. Igyekszünk semmit nem a véletlenre bízni, és a lehetőségekhez képest igyekszünk mindent előre elintézni, persze kivétel, amit csak ott tudunk majd "helyben". Igyekszünk a munkalehetőségeket előre lerendezni (tudom, nem feltétlenül fog sikerülni, hiszen nem vagyunk még ott), a lakhatást, a kapcsolatokat építeni, ápolni... és igyekszünk minél több infót szerezni e természeti csodáról. Szerencsénk van, elmondhatom, mert a követett blogokon keresztül többféle aspektusból is megismerhetjük a Zátony életét. És én is igyekszem minél több új ismeretemet közzétenni, és érdekessé tenni a köz számára e kis naplóban. 

Próbaúton az üzemanyagcellás Mercedes F-Cell

 December közepén kezdte meg próbaútját a világ számos városában a Mercedes-Benz 200 darab üzemanyagcellás gépkocsija. A B osztályú, F-Cell elnevezésű autók erőforrása egy villanymotor, amelynek meghajtásához az energiát a cellákban elégetett hidrogén szolgáltatja.

“Tankolása” a szokványos elektromobilokénál jóval gyorsabb és egyszerűbb. Míg a villanyautók akkumulátorának feltöltése 230 voltos hálózatból nyolc, 400 Volt feszültségről pedig három óráig tart, addig az F-Cell tartálya alig három perc alatt megtelik hidrogénnel. A gáznemű hajtóanyagot 700 bar nyomás sajtolja be a kútoszlopból a gépkocsi tankjába. Utóbbinak az elhelyezése abszolút biztonságos: töréstesztek igazolták, hogy semmilyen körülmény mellett nem történhet robbanás. A hidrogén az üzemanyagcellákban oxigénnel egyesül, ez a vegyi reakció szolgáltatja az áramot a 100 kilowatt teljesítményű motornak. Utóbbi 290 Newtonméteres forgatónyomatéka a teljes fordulatszám-tartományban rendelkezésre áll, és álló helyzetből 11,4 másodperc alatt gyorsítja fel az F-Cellt 100 kilométer/óra sebességre. Hogy ez viszonylag sokáig tart, arról a jármű tömege tehet. Üres állapotban 1,8 tonnát nyom a B osztályú Mercedes, ehhez legföljebb 225 kilogramm hasznos teher járulhat. A végsebesség 170 kilométer/óra.

Egy-egy tankoláskor maximum 2,5 kilogramm hidrogén fér az üzemanyagtartályába (1 kg gáz 9 euróba kerül), ezzel az autó mintegy 350 kilométert képes megtenni. Anyagiakra átszámítva ez annyit jelent, hogy egy kilométer autózás 6,5 eurócentbe (18,20 Ft, persze az árfolyam kis mértékben ugye állandóan véltozik!) kerül. Hasonló teljesítményű benzinmotoros gépkocsik városi átlagfogyasztása 8 liter körül van 100 kilométeren. Németországi benzinárakkal számolva (1 liter 95-ös benzin ára jelenleg 1,47 euró) 11,76 centes kilométer-költség adódik. Az F-Cell tehát üzemeltetési költségek tekintetében jóval gazdaságosabb, mint robbanómotoros vetélytársai. Emellett pedig abszolút környezetbarát, hiszen károsanyag-emissziója a nullával egyenlő: az elégetett hidrogén égésterméke vízgőz - az is olyan csekély mennyiségben, hogy az autó nem húz maga után “kondenzcsíkot”. A motor jóformán hangtalanul működik.

A Mercedes-Benz 2009-ben kezdte el gyártani az üzemanyagcellás jármű új verzióját, amely több szempontból felülmúlja a 2004-ben megjelent A-osztályú F-Cell modellt. Cellája 40 százalékkal kisebb, 30 százalékkal erősebb, ám egyben 30 százalékkal kevesebbet fogyaszt, mint a 2004-es típusé. Az üzemanyagcellás autók gyenge pontja azonban e fejlesztések dacára is változatlan: a töltőállomások ritkasága. Egész Németországban összesen hét (7!) ponton lehet ma hidrogént tankolni. A hálózat bővítése hatalmas kiadásokkal jár: becslések szerint az első ezer hidrogén-töltőállomás kiépítése egymilliárd eurót emésztene föl. Egyelőre senki sem tudja megmondani, kinek kellene magára vállalnia ennek a beruházásnak a költségeit. Márpedig kúthálózat nélkül az üzemanyagcellás autóknak sajnos nincs jövőjük.

Aranyköpések rovat - brand new!!

A mai nappal indítok egy rovatot 'Aranyköpések' címmel, ami kicsit a kesernyés mosolyt hívatott az orcánkra csalni.

"Régen a férfinak meg kellet ölnie a sárkányt, hogy elvehesse a szüzet.
Ma azonban már nincsenek szüzek és a sárkányt kell elvenni..."

Hördületes nyugdíj

 Egyre több site-on, és blogon látom, hogy micsoda felhördülést vált ki az emberekből a nyugdíj reformja.
Való igaz, hogy "kissé" csalódást keltő intézkedés, hiszen gyakorlatilag elveszik tőlünk, amit fáradtságos, izzadtságos munkával összegyűjtöttünk az elmúlt 12 esztendő alatt.
Sokan vacillálnak, vajon most mit tegyenek, maradjanak-e a magánnyugdíjpénztárnál, vagy lépjenek-e át az államiba. Nos én úgy döntöttem, hogy hallgatok egy nagyon kedves barátomra, aki pénzügyi szakemberként azt tanácsolta, hogy ne maradjak a magánpénztárban, hanem lépjek át az államiba. Ott elvileg minden egyes pógárnak saját számlája leszen, csakúgy, mint a magánban, és hát mire én nyugdíjba vonulok, addig még egynéhány kormány itten váltani fogja egymást, kérem szépen. De a lényeg, hogy szándékozom elhagyni ezt a becsömörlött országot, tehát majdnem asszondom, hogy leszarom, mi lesz a nyugdíjammal, hisz elvileg nem innen fogom kapni. Persze ez nem egészen így van, hiszen majd egykoron a remélhetőleg Izélandon esedékes nyugdíjamba talán beleszámít majd az itthon ledolgozott idő is...
Bár Izélandon teljesen más a nyugdíjrendszer. Azon vagyok, hogy utánanézzek, és mihelyst tisztában leszek vele, már teszem is ide felfele.

We wish you a Merry Christmas!

                                      Áldott, Békés Karácsonyt kívánunk mindannyiótoknak!

Advent - Magyarország

 Bár ez az eset már lassan két hete történt, de még mindig sokszor eszembe jut. Eszembe jut, mert büszke vagyok rá, hogy milyen jó itthon bármi érdekességet létrehozni, megalkotni.
Arról van szó, hogy egy kis faluban, Mikén készítettek egy szép, másfél méter átmérőjű adventi koszorút, amelynek gyertyáit hangulatos olajlámpákkal helyettesítették. A falu lakóinak szándéka szerint mind a négy lámpást meg akarták gyújtani vasárnaponként. És talán ugyanezt teszi az a jószándékú ember is, aki ellopta ezt a szabadtéren, mindenki gyönyörködésére és szívmelengetésére felállított szeretetkoszorút.
link hozzá:
http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/109343

Már megint a nyugdíj... és minden más is

 Egyre szomorúbban gondolok az itthoni dolgok alakulására. Az életünk, úgy általában minden Magyarországon élőre gondolok, nem látszik rendeződni. Bármilyen intézkedést is hoznak honatyáink és vezérünk, egyszerűen nem látok még mindig esélyt arra, hogy normálisan tudjak, tudjunk élni ebben az országban.

Most a nyugdíjmizéria miatt vagyok erősen tanácstalan. Illetve tanácstalan nem, mert pontosan tudom, hogy mit fogok tenni, ha döntenem kell, de zavarodott igen. Igazából nem tudom eldönteni, hogy ki mond igazat és ki nem. Őszintén szólva nem is nagyon érdekel, csak sajnos nem látok előre semmit sem, és most már az új vezetés szándékait sem feltétlenül vélem felismerni. Lehet, hogy ez csak nekem probléma (bár ezt nem hiszem!), viszont ezzel csak azt érik el vezetőink, hogy az emberek elkedvetlenednek, mert úgy érzik, hogy megint becsapták őket. 

Őszintén szólva én erre számítottam, erre a keménykezű totalitásra, amit a fidesz és vezérünk folyamatosan kiépít. És vallom is, hogy erre van szüksége ennek az országnak, ennek a népnek, mert ez a nép birka nemzet! Beleértve természetesen magamat is. DE! Most kissé meglopva érzem magam én is... Amely összeget eddig sikerült összehozni az elmúlt tizenkét esztendő során, azt most egy tollvonással elveszik és rendezni szándékoznak belőle olyan károkat (értsd: államadósság), amikhez kurvára semmi közöm. Semmi közöm, mert nem én vettem fel azt a rengeteg hitelt, és nem is az én érdekemben vették fel azok, akik felvették. Viszont ennek ellenére tegyek meg mindent, hogy könnyebb legyen rendezni. Ez a tipikus "fogjuk aztán vigyétek!" eset. Ilyenkor nagyon el tudok kedvetlenedni, mert tetéződni látom a mindennapos megélhetési problémákat még azzal is, hogy a leendő nyugdíjamat nem érzem biztosnak. 

Persze azt azért hozzá kell tennem, hogy nem fogok ettől stresszelni, hiszen, ha Isten is megsegít (nem vagyok ájtatos hívő, de így szokták mondani), akkor nemsokára már Új-Zélandon figyelhetem a napfelkeltéket és naplementéket, és végre belevághatok álmaim megvalósításába. Bár az Új-Zélandon való megtelepedés maga az egyik legnagyobb álmom!

Nyugdíjrendszer (?!)

 A kormány meggondolta magát és megkezdte a totális felszámolást. A koncepció elkészült, bár még nem világos minden részlet. 




Nézzük először csak néhány pontban:

·          -  Akik pénztártagok maradnak 2011 februárja után, elveszítik állami nyugdíjjogosultságukat a nyugdíjkorhatárig hátralévő éveikre

·          -  A nyugdíjjárulékból adó lesz, ezzel érik el, hogy a pénztáraknál maradó járulékfizetők többé ne legyenek jogosultak állami nyugdíjra

·          -  Az állami rendszerben az egyéni számla csupán egy nyilvántartási számla lesz, az állam az átvitt vagyonra nem magántulajdonként tekint

·          - Az örökölhetőség nem a befizetésekre, csupán a nyugdíjjogosultságokra vonatkozik majd

·          - A kitartó pénztártagok 14 hónapra elvont nyugdíjjárulékát az állam nem közvetlenül kompenzálja, hanem erre az időszakra állami nyugdíjat ígér

·         -   A nyugdíjkasszák működési és vagyonkezelési költségeit negyedére-ötödére korlátozzák adminisztratív módszerekkel, ami az önkéntes kasszákat is érinti

·         -   A kormány a visszaáramló pénzeket egy nyugdíjreform és államadósság-csökkentő alapba teszi, ezt az államadósság kezelő felügyeli, az eladásokról egy tanács dönt

·        -  Az átlépésekre december közepe és 2011. január vége között 45 nap lesz

·        -  Az állami nyugdíjalapba visszalépők infláció fölötti megtakarításaikat felvehetik vagy befektethetik az önkéntes pénztári számlájukra, ezek után adókedvezményt kapnak

A költségvetési hatások pozitívak: 2700 milliárd forintnyi, a GDP 10 százalékának megfelelő vagyon áramolhat az államkasszába, így hiány helyett durván 5 százalékos többlete lehet a költségvetésnek. Ilyenre soha nem volt még példa.

Az eddig három lábon álló rendszerből kiveszik a középsőt, a kötelező magánnyugdíjpénztári ágat és megtartják az állami (az első) illetve az önkéntes (harmadik) pillért. Itt érdemes megjegyezni, hogy jelenleg sokan sok helyen alkotmányellenesnek ítélik meg a pénztárak megszüntetését. Viszont a Fidesz szerint már az is(!) alkotmányellenes volt, ahogy '98-ban ráerőltették az emberekre ezt az új fajta megtakarítási lehetőséget. (De akkor mi a francért nem nyúltak hozzá anno '98 és 2002 között?!) KIcsit deja vu érzésem támad ezzel kapcsolatban, mert sokak szerint 2002-ben a nyugdíjpolitikája miatt bukott el a Fidesz. Remélem most nem ez fog történni! (Nem azért mert szimpatizáns volnék, hanem mert ők a kisebbik rossz, ha szabad így fogalmazni...)

A középső, kötelező nyugdíjpénztári pillér 1998 óta gyűjti a munkavállalók megtakarításait. Eddig 2700 milliárd forint halmozódott föl a rendszerben, amit a pénztárak főként állampapírokban és részvényekben tartanak. Tagjaiknak egyéni számlát vezetnek, ahol mindenki láthatja, mennyit fizetett be, és hogy a hozamokkal együtt éppen hogy áll. Ez a pénz mindenkinek a magántulajdona.  A rendszert 1998-ban azért hozták létre, hogy tagjai ne csak az államtól számíthassanak nyugdíjra, hanem saját nyugdíjcélú megtakarításaik is legyenek, ami elméletileg biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá teszi az egész szisztémát.

Röviden azért döntöttek a felszámolás mellett, mert a rendszer egyelőre csak viszi a pénzt, a megtérüléshez több évtized kell, a négyéves ciklusokban gondolkodó politikai vezetés ezért ellenérdekelt a fenntartásában. A nyugdíjpénztárak léte tisztán a költségvetés egyenlege szempontjából akkor térül meg, amikor már mindenki innen kapja a nyugdíja egy részét. Ehhez az kell, hogy minden nyugdíjas pénztártag legyen, azonban a rendszerhez '98-ban és az azóta eltelt években a nyugdíjtól messzebb álló fiatalabb munkavállalók csatlakoztak. ( Persze, mert a 30 év felettiek már nem léphettek, és nem léphetnek be. Pedig nagyon hangoztatták a magánpénztárakkal kapcsolatban a sokszor emlegetett öngondoskodást, a hosszú távú tervezés jelentőségét.). Viszont amíg e fiatalok többsége nem éri el a nyugdíjkorhatárt, addig a magánnyugdíjpénztárakba utalt járulékok hiányoznak az állami alapból, ahonnan a jelenlegi kifizetéseket kell biztosítani.

Ezt a hiányt a költségvetés állja,  és bizony évente többszázmilliárd forintról van szó. A politikai vezetés most úgy gondolkodik, hogy ezt a pénzt sokkal jobb lenne másra költeni, sőt még jobb lenne, ha a '98 óta a pénztári egyéni számlákon felgyűlt pénzt „fel lehetne élni”, úgy, hogy a teljes vagyont az állami költségvetésbe csatornázzák.

Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a Fidesz októberig nem akarta felszámolni a pénztárakat, sőt, más országok képviselőivel összefogva egész nyáron lobbiztak Brüsszelnél, hogy a kötelező magánnyugdíjrendszer működése miatt keletkező államháztartási hiány ne duzzassza a statisztikákban megjelenő államadósságot. Ehhez az európai adósságelszámolási szabályok átírására lett volna szükség, amire Brüsszel nemet mondott. A Fidesz ezután döntött a rendszer felszámolása mellett.

A kormány ezek után négy közvetett eszközt vetett be a pénztárak ellen. 
Első lépésként az állami pillérbe irányította a kötelező pénztári tagdíjakat az idén novembertől  14 hónapig tartó időszakra (novemberig a pénztártagok nyugdíjjárulékának kisebb része a pénztárakhoz, nagyobb része az állami nyugdíjalapba került).

Második lépésként egy törvénnyel lehetőséget adott, hogy a hárommillió pénztártag elhagyja a kasszáját, tehát minden korábbi megtakarítását az államnak adja és minden járulékát a jövőben kizárólag az államnak fizesse – persze csak ha akarja.

Harmadik lépésként a kormány bejelentette: aki nem tér vissza az állami pillérbe, egész pontosan nem oda fizeti a 24 százalékos járulék mellett az eddig a pénztáraknak utalt 8 százalékot is, nem fog állami nyugdíjat kapni. Erre mondják a kasszák, hogy a választás nem szabad, hiszen a hatalom pisztolyt tart az emberek fejéhez, így nem kérdés, hogy mindenki a visszalépés mellett dönt, a kasszák pedig tagok, vagyon és bevételek nélkül maradnak. Az átlépésre 45 nap áll rendelkezésünkre december közepe és január vége között. Csak az marad pénztártag, aki erről külön nyilatkozik írásban, mindenki más automatikusan átsorolódik az állami nyugdíjrendszerbe jövő év február 1-jétől.

A negyedik még nem elfogadott lépés lehet, hogy az önkéntes kasszák működési kiadásait negyedére, ötödére csökkentik azzal, hogy nagyon alacsony szinten szabják meg a működésre fordítható kiadások felső határát.A kormány tehát nem zárja be közvetlenül a pénztárakat, csupán ellehetetleníti működésüket, hiszen a csökkenő taglétszám, illetve költségszint mellett a leghatékonyabban működők is bedőlhetnek.

A pénztárak a felhalmozott vagyon egy részét, kb felét, részvényekben, befektetési jegyekben tartották. Mivel az állami rendszerbe visszalépők viszik eddigi megtakarításaikat, a részvények a tervek szerint az államhoz kerülnek. Ezeket nem egyből adják el, mert a megugró kínálat csökkentené az árfolyamokat, hanem fokozatosan értékesítik – az eladások ütemezésről az Államadósság Kezelő Központ kötelékében működő tanács dönt. Ha nyugdíjtőzsdéről beszélünk, az legalább átmenetileg az államosítás után is folytatódik. Ráadásul az állami alapkezelőnek sokkal rövidebb időn belül kell utóbb igazolható, nem korrigálható döntést hoznia arról, miért az adott pillanatban adta el a részvényeket.

A miniszterelnök szerint a megtakarítások eltűntek a nyugdíjtőzsdén a pénztárak felelőtlensége miatt, ráadásul ők ebből jó nagy hasznot húztak a magas működési költségekből lecsípett profitokon keresztül. A kevés tiltakozó – javarészt maguk a nyugdíjpénztárak, a nyugdíjszakértők és néhány vezető közgazdász – azzal érvelt, hogy a pénz nem tűnt el, a 2008-as tőzsdei lejtmenet veszteségeit a pénztárak nagyobbrészt ledolgozták, a működés 12 éve alatt a jellemzően magas infláció ellenére egy százalékot (!) megközelítő reálhozamot értek el. Ez ugye nagyon kevés, viszont sokszor elhangzott az is, hogy az utóbbi években átírt szabályozások, az újragondolt befektetési stratégia, a költségek folyamatos csökkenése hamarosan hozni fogja a várt eredményeket, ezért nem szabad felszámolni a szektort, ami ráadásul a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának egyik alapfeltétele.

Ugrik a magántulajdon!

A pénztáraknál gyarapodó vagyon eddig magántulajdonnak minősült, az államnál ilyen nem lesz. Persze kevés pénztártag érezte pénztári számláján gyűlő befizetéseit a sajátjának, hiszen sosem látta a pénzt, az elköltéséről nem rendelkezhetett szabadon. A befizetések pusztán egy számként jelentek meg a fizetési papíron, amihez csak a nyugdíjkorhatár elérésével lehetett volna hozzáférni, apránként, járadékfizetés formájában.

A vagyon magántulajdon jellege eddig leginkább érzékelhetően a számla korlátoktól mentes örökölhetőségében nyilvánult meg. Ha egy pénztártag meghalt, számlájának egyenlegét megkapták az örökösök. Az állami rendszerben az eddig is működő özvegyi nyugdíj és árvaellátás bővítésével ígérik ezt kompenzálni, de ez nem egyenlő az örökléssel.

A tervek szerint bevezetik ugyan az „egyéni számlákat”, de ezeken a befizetéseinket nem személyes vagyonként tartják nyilván, csupán az fog csak kiderülni, hogy fizetik-e a munkaadók rendesen  a járulékot, illetve, hogy az éppen hatályos szabályok szerint ki mekkora nyugdíjra számíthat. Ez ellentétes a nyugdíjpénztárakban megszokott számlavezetéssel, ahol mindenki forintra pontosan látja az összes korábbi befizetését annak hozamaival együtt.

Hogy érdemes-e pénztártagnak maradni? Ezzel kapcsolatos számításokat még nem jelentettek meg a pénztárak, de elképzelhető, hogy a nyugdíjtól távol lévő, magas keresetű munkavállalók jobban járhatnak, ha megtartják privát nyugdíjszámlájukat és lemondanak későbbi állami nyugdíjjogosultságukról. A kérdésre akkor lehetne biztos választ adni, ha legalább nagy vonalakban tudnánk, hogy az előttünk álló évtizedekben hogyan alakul az állami nyugdíjrendszer, erről viszont senkinek fogalma nincsen, így tényleges összehasonlításra sincs igazi lehetőség.

Ha a jelenlegi munkapiaci és népesedési, illetve gazdasági növekedési kilátások nem javulnak erőteljesen, az állami nyugdíjkifizetéseket állandóan hozzá kell majd igazítani a körülményekhez, a korhatárt emelni, illetve a nyugdíjakat csökkenteni kell. És sajnos az sem kizárt, hogy mire a mai fiatalok elérik a nyugdíjkorhatárt, reálértéken a mainál nagyságrendekkel kisebb nyugdíjat kapnak majd. Ez esetben viszont akár úgy is kifizetődő lehet a pénztártagság, ha ez az állami nyugdíj elvesztésével jár.

·    

Pannonrider, öcsém

 Egy érdekes új magyar találmány, vagy fejlesztés a pannonrider. Ez tulajdonképpen egy napelemes "bicikli". Formáját tekintve a tervek alapján egy nagy háromkerekű tojásra hajaz. A burkolata egy nagyon könnyű műanyag, ami gyakorlatilag teljes egészében napkollektor.

Igazából ez nem is bringa, hanem elektromos háromkerekű kisautó, de a kerékpár kategóriába tartozik, tehát nem kell hozzá jogsi, nincs biztosítás, teljesítményadó stb.. Meghajtását egy a nap energiáját felhasználó 250W-os HUB motor látja el, de rossz idő (mivel teljes burkolata van, megvéd az esőtől, széltől) esetén lábbal is hajtható. A váz csőszerkezetébe akkumulátorokat építettek be, ami lehetővé teszi az energia tárolását. Az energiáét, amit fékezéskor is visszatölthetsz az akksikba! A telepek egyébként kb fél nap alatt feltöltődnek, tehát viszonylag hosszú távra is használható, folyamatos napsütés esetén pedig a PRider folyamatosan használható akármilyen távra is. 

link itt - 

http://www.pannonsolar.siteset.hu/index.php?m=13598

Egykulcsos adórendszer(?)

 Matolcsy György pénzügyminiszter az elmúlt hétvégén bejelentette, hogy 2011. január 1-től átállunk egykulcsos adórendszerre. 

Ez egyfelől meglepő azok után, hogy több politikus is eddig arról nyilatkozott, hogy csak fokozatosan térünk át a 16%-os egykulcsos adórendszerre, és 2013-ra fog csak mindenkire vonatkozni, viszont nem meglepő, ha azt vesszük, hogy ez volt a Fidesz egyik választási ígérete. 

Az adórendszerünk Matolcsyék szerint az egyik legkedvezőbb lesz az unióban, hiszen a legalacsonyabb adószinttel működik és a legegyszerűbb adózási feltételeket kínálja majd, ezáltal az unió legversenyképesebb adórendszere lesz a miénk.  Mindezt egy un.családi adózással egészítik ki, bár erről pontosan még nem lehet tudni mit is takar. Jelenleg a Mo.n érvényben lévő szabályozás szerint csak a minimum háromgyermekes családok részesülhetnek ilyetén módon kedvezményben. Viszont ha a Fidesz választási programját vesszük figyelembe, akkor valószínű, hogy egy családon belül a szülők jövedelmének összevonása után kell majd adózni, ami azt jelenti, hogy a két szülőnek az összevont jövedelmük után, mint egy jövedelem után kell majd adózniuk.  És ne felejtsük el, hogy az is számít, vajon mennyire emelik a minimálbért, és megadóztatják-e. De mindez még képlékeny dolog, hiszen a kormány most kezdte meg a tárgyalásokat a parlamenttel.   

Szakít a lánccal a magyar Stringbike

Olaszországban volt a magyar láncnélküli kerékpár világpremierje a hét végén. A Schwinn-Csepel a padovai bringavásáron mutatta be a Stringbike-ot, és az azonnal bekerült a világ műszaki sajtójába. A magyar találmány a merevlemez-meghajtók mechanikájától kölcsönözte az alapötletet.

A Schwinn-Csepel menedzsmentje a napokban teljes létszámban kitelepült Padovába. A csepeli kerékpárgyártó cég tíz mintadarabot vitt a magyar fejlesztésű, lánc nélküli Stringbike-ból.

A nemzetközi kerékpár-kiállításon, az Expobicin be is jött a nemzetközi figyelem: számos fontos technológiai és ismeretterjesztő szájt emlékezett meg külön cikkben a magyar találmányról. Írt róla többek között a gizmodo.com, acrunchgear.com és a wired.com is. Több cikkben azt is kiemelték, hogy a magyarok ambiciózus terveket fűznek a géphez, és azt remélik, hogy a Stringbike lehet az az új generációs kerékpár, ami a közeljövőben leváltja a hagyományos, fogaskerekekkel és lánccal hajtott bicikliket.

Abban a szaksajtó is egyetért, hogy akár Európában, akár az Egyesült Államokban népszerű és üzleti siker lehet a teljesen más mechanikán alapuló, de a láncos megoldással versenyképes és legalább olyan tartós szerkezet.

Paróczai Iván, a Schwinn-Csepel kereskedelmi igazgatója a kerékagynak azt mondta, komoly érdeklődés vette körül a biciklit, de majd a következő napok mutatják meg, hogy ebből mi válik valóra.

Az újítást a padovai fellépés előtt itthon sem verték nagydobra, a cég hivatalos ismertető anyagát a vásárral egy időben adták ki, pedig a találmány évtizedes csiszolgatás után került a piacra.

A láncnélküli meghajtás már a 1990-es évek elején foglalkoztatta a fejlesztőt, Rácz Gábort. A Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésautomatika tanszékének diákjai már akkor hallhattak az oktató forradalmi elképzeléséről, amivel a számítógépek merevlemez-meghatóiban található elnyűhetetlen mechanikát akarta adaptálni a kerékpárokra. Ez a mechanika a jelek szerint tartós benyomást tett Ráczra és két fejlesztőtársára. Az ötlet egyébként már a tervezés korai szakaszában is élénk érdeklődést váltott ki a kerékpárgyártók körében.

Húrok húzzák

A lánc nélküli kerékpár újításának lényege leegyszerűsítve az, hogy a pedálok fogaskerék helyett egy-egy lengőkar szárán kialakított íves hajtópályát mozgatnak előre-hátra egy gördülő csapágyon át, és a lengőkar egy állandóan feszített állapotban lévő erős műanyag huzallal forgatja a hátsó kereket.

A karok felváltva mozgatják a jobb és a bal oldali drótokat, amelyek egy-egy racsnis dobon tekerednek fel-le, attól függően, hogy a pedál éppen húzza vagy visszaengedi őket.A sebességváltás a lengőkar és a drót kapcsolódásának pozícióváltásával jön létre.A tervezők szerint a konstrukciónak számos előnye van az évszázados láncos megoldáshoz képest.

Álló helyzetben és terhelés alatt is lehet sebességet váltani, ami a recsegő és melléváltó fogaskerekes váltók használóinak tényleg érdekes lehet. Ráadásul szinte folyamatosan lehet váltogatni és az igényelt erőkifejtéshez igazítani az áttételt.

Az egész szerkezet tiszta, nincsenek olajos alkatrészek, így nem lesz koszcsík a nadrágszáron.

Érdekes érv az új szerkezet mellett az is, hogy a hátsó kereket gyakorlatilag ugyanúgy, pillanatok alatt ki lehet szerelni, mint az elsőt, mert a hátsó kereket függetlenítették a meghajtást végző drótdoboktól, így könnyebbé válik a tárolás és a szállítás is.

A tervezők szerint a szerkezeti elemeknél hosszabb élettartamra lehet számítani, mint a hagyományos alkatrészeknél. A műanyag drót lassabban használódik el, mint a lánc, és összességében – a látszat ellenére – a szerkezet kevesebb alkatrészből áll, mint a bonyolult első-hátsó váltó a rengeteg fogaskerékkel.

A wired.com újságírójának egyetlen félelme a brignával kapcsoaltban az, hogy mi történik, ha a kifeszített huzal menetközben elszabadul, és a lábon csattan.

A végére csak annyit saját tollamból, hogy a cikk megjelenése után azonnal kommentelők hada lepte el a kommentfalat, s jó magyar szokás szerint hirtelen az egész ország műszaki szakemberré avanzsált, és azonnal kifejtik, hogy e találmány miért nem jó, sőt miért kifejezetten szar, és vajon miért pont most jöttek elő vele (anyagi megfontolást sejtenek a háttérben).  Amivel még nem is lenne probléma, ha építő jellegűek lennének a hozzászólások. De nem... Tisztelet a kivételnek! 

Metallica in Christchurch

 Az elmúlt este frenetikus koncertet adott a Metallica Christchurchben. 

A banda 2004 óta először látogatott a Zátonyra. Eredetileg a World Magnetic Tour keretein belül kétszer lépett volna fel Aucklandben októberben a Vector Arena-ban, de a christchurchi Andrea Grom a facebokon egy peticíót tett közzé, hogy "odavigye" a csapatot, amelyet aztán több, mint húszezren írtak alá. A csapat látván ezt úgy döntött, hogy egy újabb helyszínnel bővítik a turné Zátonyos útvonalát. A petícióra válaszolva a következő nyilatkozatot tették: "sometimes you do get what you want! You asked (okay , demanded!) and we heard, ya!

Jól tették, hiszen az első teltházas koncertre a jegyek kevesebb, mint fél óra alatt(!) elfogytak. 

Sajnos a teljes koncertbeállítást nem tudták használni a Canterbury Arénában a földrengés miatti limitált lehetőségek okán, de Aucklandben már újra látható lesz a 360 fokos színpad, amit 2008 óta használnak. "It's gonna be us and YOU old-school "club-style" in an arena making a whole lot of noise together, and that's what counts!" 

A koncert szervezője Michael Coppel kb 300 jegyet osztott szét a diák önkéntesek és a sürgősségi szolgálatosok között, hogy részt vegyenek a koncerten.

Ian Hay a Canterbury és Christchurchi Idegenforgalmi igazgató elmondása szerint a hotelek, motelek többsége újra üzemel a földrengés óta (ami két hete volt!), a közterek újra használhatóak és minden teltházzal is működik ebben a pár napban, amíg a Metallica ott tartózkodik. Várakozásaiknak megfelelően rengeteg ember érkezik a koncertekre (hiszen két koncertről van szó, a másodikat ma este adja a banda), ami rendkívűl jó hatással van a rekonstrukciós erőfeszítéseket, és a város közösségét tekintve...

Kulturált Tankcsapda rajongó

 Múlt hét csütörtök este fergeteges bulit tartottak Pesten a Bumeráng stábja, ill. a Tankcsapda. Az apropó a Tankcsapda 20 éves fennállása alkalmából megjelent dvd, amely tavaly a Sziget fesztiválon készült a banda jubileumi fellépésekor.
A jelenlegi esemény viszonylag gyors és ütőképes szervezés után egy eddig teljesen szokatlan helyen, az Andrássy úton az egykori Párisi nagyáruház tetején lett megrendezve. Az egész estről és a koncertről videofelvétel készült melyet a www.bumerang.hu oldalon (fények, füst és lábdob Budapest felett)  bárki megnézhet teljes terjedelmében. És jó minőségben.
Maga a koncert frenetikus volt. Bár az épület tetején statikai okok miatt "csak" háromszáz rajongó lehetett jelen, de a többi Csapdafan (több ezer emberről volt szó) teljes egészében megtöltötte az Andrássy utat. Amerre a szem ellátott mindenhol embertömegek toporogtak, ugráltak, énekeltek a kellemes nyáresti időben. A legszebb az egészben, hogy a tömeg egy jelentős része családostól érkezett, és a kultúrált viselkedés miatt mindenki jól érezhette magát, kicsik és nagyok egyaránt.
De ebbe a fene nagy kultúrába mégiscsak belekerült néhány bosszantó, sőt esetenként bőszítő kis szilánk. Arról beszélek, amikor a Bumeráng stábja a koncert előtt különböző kis ajándékcsomagokat osztogatott minden a tetőre feljutott szerencsésnek. Egy apuka, aki három gyermekével és feleségével érkezett, hogy a legkisebb srácot, aki két és fél éves, még jobb kedvre derítse, az ajándékcsomagot a kissrác kezébe nyomta, akinek csillogtak a szemei az örömtől, hogy ő kapta az ajándékot. Azonban míg az apuka visszatért a színpad elé, hogy dvd-t szerezzen, addig egy buzi rockerköcsög odalépett a kissráchoz és kitépte a kezéből a csomagot "Minek menjek a tömegbe, amikor így is lehet szerezni!" - felkiáltással a haverjaival röhögve távoztak...
Na erre ki mit lépett volna?... Mert én kitéptem volna a belét...

Disznóvágás

Félnégy, klozet, mosdó, tea, mikádó, gumicsizma, kutya, kapunyitás, térvilágítás, haverok.

Malac, ezbazmegdekurvanagy, nemjönki, vigyázzonnanmajdén, holakötél, öntsdlevízzel, holakábító, mostszúrjad, addatálat, mégegyet, navégre.

Palack, perzselő, kapa, lapát, Pepe, tegyükfelarácsra, kurvanehézbazmeg, jöhetavíz, holakefe, majdénkaparom, elégfehérJózsikám, ittafüle.

Akkorigyunkegyet, megmégegyet, hasítodvagymajdén, holabárd, holafűrész, holamalac, belit kimossátok, nincsazapénz, kutyáké.

Akkoregészség, miezszilva, barackbazmeg, egészség.

Készavér, üljetekmárle, neállvaegyünk, ittakenyér.

Sonkamarad, lapockaszalámiba, nemdaráljuk, késselvágjuk, ilyetseláttammég, karajmarad, többikolbász, majdéndarálok, tokaszalonna abálóba, jóélesezakés, látomazujjadon, kötözdbebazmeg, egészség.

Miez, lócomb, minek, szaláminak, oszteztígyhogy, megfőzzük, micsoda, netörőggyvele, lapockafelitis, cukorminek, kellbele, nabazmeg.

Sütödazsírt, majdén, Lacisüsse, ittafakanál, Lacikámpirosra, netanítsálbazmeg, jóvanna, nemkellbeletej, tepertőtsüssél, nemtejbegrízez, többithurkába, áztasdbealbelet, másikfélétis, majdéngyúromakolbászt, egészség.

Miez, hurkatöltő, ilyetseláttammég, kölcsönbevan, ipari, aztlátom, keményrehagymenjen, miez, lóbélteddle.

Borsmerrevan, nemkellbele, hogyhogy, mert nem, hátakkor, erőspaprika, zsemlyeminek, tüdőshurkába, ilyetseláttammég, namostlátol, egészség.

Sajtotmajdén, holaringa, micsoda, kétnyelűkés, jaez, borsotebbese, nabazmeg.

Kolbásztkarikába, vagyszálba, szálba, szalonnátebbesózzad, kolozsváritebbe, sonkátmajdén, szedjétekkiazabálót.

Holareceháj, hátezmi, cigánka, ilyetseláttammég, pedigjó, majdmeglátjuk, egészség.

Májashurka, véreshurka, tüdőshurka, svábhurkába pirítottzsemlét, nabazmeg, vastagbélbe, hogynézmánezki, netörőggyvele.

Fiúk, készapecsenye, csapassunkmárelőttebarackot, holakenyér, ittasavanyú, egykisbort, pogácsát, mikorleszkészakáposzta, rétesislesz, nabazmeg, bangladesbenmegéheznek, eriggyémá.

Zsírtabödönbe, kolbásztrúdra, hurkátkaréjba, sajtra téglákat, kiszúrkáltad, ezittenmegyfüstre, ezmegysózóba, miezalé, sonkapác, nemsózódelőtte, bennevanasó, készvagyunkemberek, egészségünkre.

Asztalhozemberek, holavécé, igyunkmárelőttekicsit, orjaleves, toroskáposzta, pecsenye, kishurkakiskolbász, almásrétes, kidurranokbazmeg, énis, csapassunkegykisbort.

Kóstolótnehogyitthagyd, hagyadmámiez, leszakadafüle, köszmégegyszer.

Aztán laza tizenkétórás epegörcs.

Névnapi meghányás, vetés

 Múlt hét péntekjének az estvéjén Szomszéduraimék átiléptek kissé megköszönteni az nevem naptya alkalmábul. Folyt is rögtön jóféle üdítő meg serital, került a szekrénykéből jóféle ropogtatnivaló, ill. szomszédasszonyok nekiláttak malibui teendőiknek piciny pohárkák segedelmével.

Tehát szomjasak nem voltunk.

És ha már ilyen szépen összejöttünk érdekes dolgokat találtunk ki, mint például népszámlálás. Azaz tudományos alapokon ki és megszámoltuk szűkebb hazánktája lakossági mutatóit.

Miután megkaptuk a lehangoló végeredményt, legott komoly következtetésekbe bocsátkoztunk.(Egyébiránt azért is realtime ez a számolgatás, mert, amennyiben a számítások (na nem a saját, hanem a KSH számításai) helytállóak, akkor a múlt héten Mo. átlépte a 10 milliós lélektani határt negatívban, azaz a múlt héten kevesebben lettünk 10 millionznél.)
  Aztán az idő múltával szóba került a Zátony. Szomszéduraimék a kezdetektől fogva ösmerik azon tervünk, miszerint elhadjuk e süllyedő hajót. Ők azonban valamiért (leginkább talán családi okok miatt) nem nyitottak a dologra, ezért mindig érdekes beszélgetés, majd infogyűjtés kerekedik a dologból. Aztán a pro és kontra, aminek a végén azután nem egyezünk ki semmiben. Nincs kompromisszum. Bár a szemükön látom, hogy ilyenkor nagyon beindulnak a fogaskerekek in their's mind. És eljátszanak a gondolattal, mi lenne, ha ők is...
Egyébként ők az egyetlenek, akikkel komolyan lehet társalogni ilyen és ezirányú témákról.  Nagyon szeretjük őket! Ezért másnak nem is említettük ebbéli terveinket, max. érintőlegesen meséltünk kicsit abból a kevéske infoból, amivel a Zátonyról rendelkezünk eddig.

Az ilyen kis beszélgetések után nyer értelmet a következő kis szösszenet:
- Drágám, átugrom a szomszédba Margitkához két percre. Legyél szíves öt percenként megkeverni a levest!

Earthquake in Christchurch

 Sajnálatos módon időbeni tényszerűsége miatt a következő két linket kell először bemutatnom. Gondolhatjátok, hogy nem jó kezdés, de sajnos ez van. Remélem minél hamarabb rendeződik az élet az érintett területeken!

http://www.pappito.com/blogpost/foldrenges-christchurchben-earthquake/#more-6024

http://www.pappito.com/blogpost/chriscthurchben-folyamatos-utorengesek-earthquake-aftershocks/#more-6081

First think

 Mivel párommal hónapok óta komolyabban gondolkodunk székhelyünk esetleges áthelyezéséről, így ama elhatározásra jutottam, hogy "útjára" indítom e blogot.

Lényege lesz/légyen, hogy a mindennapi élethelyzeteket, és a társadalmi, politikai különbségeket, vagy hasonlóságokat hívatott felvázolni... kezdetben. És előre is sorry, de mindezt kiegészítem majd néha a saját eszmefuttatásommal.

És akkor, hogy miért is Új-Zéland:

Eleinte a skandináv országok felé kacsintgattam, de nem annyira jöttek be nekem, pedig "közel" vannak. Aztán meg Canada fogott meg szépségével és lehetőségeivel. Ez esetben már több infohoz is jutottam, hiszen kanadai honlapokat kezdtem nézegetni, ill. kinn élő távoli rokonokkal vettük fel (pontosabban ők vették fel) a kapcsolatot, akik aztán "haza" is repültek Mo-ra 2008-ban, de nem nagyon voltak elragadtatva az élményektől. Részemről, részünkről azonban több haszna is volt e találkozásnak, amellet, hogy kaptunk ajándékba egy inuksukot, mely az idei Téli Olimpia hivatalos kabalafigurája volt. Sok-sok beszélgetés révén (ami mind angol nyelven folyt, mert Ronék nem beszélnek magyarul egyáltalán, sajnálatos módon) kis betekintést kaphattunk a kanadai élet mindennapjaiba, ami, meg kell mondanom, nagyon tetszett. A leginkább az tetszett e beszélgetések során, hogy a rokonok bizony a hátrányokat, szerintük rosszul működő dolgokat is őszintén elmesélték. Mégis az volt a benyomásom, hogy teljesen más életforma, teljesen más társadalom, teljesen más értékrend, ahol nem mellesleg tárt karokkal fogadják a valódi szakembereket. Ez nekem nagyon szimpatikus.

Canada tehát nagyon tetszik, de őszintén szólva azért van benne valami, ami kicsit riaszt tőle - pontosabban két dolog - az egyik a fizikai értelemben vett környezete, a természetrajza. Az nekem valahogy nagyon idegen... a másik, ami a főbb problémám, hogy az amerikai kontinensen fekszik...! Én rühellem az USA-t. Erről ennyit.

Aztán néhány hónapja, amikor külföldi tájakról nézegettem képeket, képbe került Új-Zéland... 

Először csak képeket nézegettem, aztán szép lassan felfedeztem néhány érdekes oldalt, majd fogtam magam és a googliban rákerestem az izélandi magyarokra... Eredmény nagy vonalakban - www.magyarok.co.nz, www.pappito.com, ill jónéhány blog. A teljesség igénye nélkül - subdimension, balratarts.blogspot.com, pukeko kaka, kiwi-joco.blogspot.com stb...

Ha azt mondom az állam leesett nem mondok igazat, viszont most előszőr érzem úgy, hogy ez az a hely (NZ), ahová szívesen vándorolnék ki!