2011. január 21., péntek

Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV a neve...ehe)

Ez az az intézmény, ami az APEH helyét és feladatait hivatott átvenni...
Saját esetem jól példázza körültekintő működését. Előre bocsájtom nem fikázódom, egyszerű tényközlésről esik szó!

2006. évvégén egy lelkes kis társasággal megalapítottuk az Egry József, a Balaton festőjének nevét viselő alapítványt. Alapítványunk Zala megyében Zalaújlakon működik, Nagykanizsa és Zalakaros tőszomszédságában, és azért pont ott, mert, bár kevesen tudják, de Egry József abban a kis faluban született. Alapítványunk, ami a mai napig az egyetlen alapítvány, ami Egry munkásságával és bemutatásával is foglalkozik, szinte azonnal megkapta a „közhasznú” címet. Egy évben két alkalommal tartozunk beszámolóval a NAV, ill a Zala Megyei Bíróság felé. Ezek tavasz végén májusban, ill a nyár végén szeptemberben esedékesek. A nyár végi beszámolót (költségvetés) a NAV-nak kell megküldenünk (legszebb az egészben, hogy ugyebár egy pénztári év az márciustól márciusig tart mindenhol a világon).
Tavaly december végén felszólítást kaptunk, hogy azonnal, 8 napon belül pótoljuk az elmaradt beszámolót a 2009-es évre... 2010. évvégén...! Bár a beszámoló a hatályos határidőre (szeptember)megérkezett ugyan, és ezt természetesen alá tudjuk támasztani, hiszen nekünk arról könyvelésünk vagyon az alapítvány könyvelőjénél, ennek ellenére nem került feldolgozásra és az illetékes kolléga (nevet szándékosan nem írok, hiszen nem fikázódni akarok!), egy hölgy, Dr. YY, olybá tekintette, hogy akkor az elmaradt.... A probléma ezzel csak annyi, hogy a NAV közölte ezen szégyenteljes eset miatt (mármint a mi szégyenünk, természetesen) elvették a szja 1%-ból összejött támogatást. és ezt megerősítve levélben értesítettek is minden adózót, aki az 1%-ot az alapítványnak szánta volna, hogy hát akkor "áz van, ázt káll szárátni"...
Na legott ez év januárjának 3. naptyán újra megküldtük, kellő szégyenkezéssel persze, pótolandó a hiányosságunkat, mire válaszként kaptunk egy újabb felszólítást, hogy ejnye bejnye meg, hogy megállapítást nyert, miszerint a feltételeket nem teljesítettük meg hogy késedelmünket alapos indokkal nem igazoltuk... (bazz...!). Meg hogy a beadványunkban nem rendelkeztünk, hogy akkor mi is legyen azzal a bizonyos pénzösszeggel (120 ezer forént), hogy akkor most igényt tartunk-e rá, or nem... MERT - ilyen és olyan paragrafusok, meg bekezdések alapján kérhetjük a bizonyos Kivételes méltányosságot, különösen, ha az adó 1%-os összeg átutalásának meghiúsulása súlyosan veszélyezteti az alapítvány céljának elérését...  Ja és mindezt 3 munkanapon belül, mert különben ő (a DR. Hölgy) rendelkezik oszt fellebbezésnek ott mán helye az nincsen...!

És különben is (idézem):

„ Az állami adóhatóság által már korábban megküldött tájékoztató levél felhívta a figyelmüket arra, hogy a 1037A számú adatlap kitötltési útmutatója részletesen tartalmazza azon nyilatkozatok, egyéb okiratok felsorolását, amelyeket a kedvezményezettnek az Szf. törvényben meghatározott határidőben, azaz a tájékoztató levél kézbesítésétől számított 30 napon belül kell az állami adóhatósághoz benyújtania.

A kedvezményezetti eljárás során megállapítást nyert, hogy Önök nem küldték meg a kedvezményzetti jogosultság megállapításához szükséges, jelen végzés rendelkező részében felsorolt iratokat, ezért a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény (a továbbiakban Ket.) 37. § (3) bekezdése alapján a rendelkező részben megállapított határidőn belül a hiányzó iratok benyújtására hívom fel Önöket.”

 Vagyis ezen sorokból kiderül az is, hogy bár közhasznú alapítvány vagyunk, és mindezt papírokkal, nyomtatványokkal, hivatalos iratokkal is tudjuk igazolni (elvégre valaha megkaptuk ezen iratokat az illetékes intézményektől!)..., ennek ellenére a NAV rendszerében nem szerepelünk. Csak akkor tudnám, hogy az elmúlt években mi alapján utalták ki részünkre az adó 1 százalékokat?!
Legott bősz telefonálgatásba kezdtünk a könyvelővel, a levélben megadott elérhetőségeket hívva, hogy akkor most mi van?!
Legnagyobb megrökönyödésünkre a megadott számot hiába hívtuk felváltva, nem vette fel senki... Váltottunk. Hívtuk a NAV megyei központjának számát is, hasonló sikerrel!!
Második napon (!) sikerült az ötödik(Hallelujah!) próbálkozásra felhívni a központot. (Természetesen minden próbálkozásunk a levélben megadott időpontokban történt). A központos hölgy kapcsolta nekünk DR. Hölgyet... De továbbra sem történt semmi, senki nem vette fel. Na ekkor cselhez folyamodtunk. Többszöri próbálkozás után ismét sikerült elérni a központot, de most már azt az osztályt kértük, ami a levélben van megjelölve. FELVETTÉK! Egy hölgy jelentkezett be, majd miután közöltük kivel szeretnénk beszélni, kedvesen mondta, hogy akkor mindjárt idehívja a telefonhoz (hallottuk ahogy átszól talán a másik irodába). És végre a vonal túlsó felén meghallottuk Dr. Hölgy hangját (örvendezzünk kedves testvéreim!). Miután elmondtuk miért is keressük, megkért minket, hogy hívjuk újra a legelőször hívott számot és akkor most felveszi(!). 
Baazzzz... ezek szerint ott csörög mellette az rohadt telefon és nem veszi fel! Mindezt napokon keresztül! És ha ezt megcsinálja egy esetben, akkor vajon még hányszor?! És hogy a jó életbe nem idegesíti, hogy egyfolytában csörög mellette a telefon?! És, ha le van halkítva, akkor egy hivatalban MIÉRT VAN LEHALKÍTVA EGY TELEFON ÜGYFÉLFOGADÁSI IDŐBEN?!  (Azt már meg sem kérdezem, hogy ez a hölgy még meddig fog ott dolgozni...)

Na valóban fel is vette. Végre. Könyvelőnk elmondta neki, hogy milyen felszólítást kaptunk tőle, mire közölte, hogy ő ilyen dolgokat nem írt bele, azaz hogy nem kérte az iratok hiánypótlását... mondtuk, hogy de, ő mondta, hogy nem. Idéztük neki, mire fogalma sem volt, hogyan került ez bele a levélbe... Dolog lerendezve.
De akkor most mi van a Kivételes méltányossággal? Hajjaj, azt aztán igen gyorsan adjuk be online(!). Az ő oldalukról letölthető a megfelelő nyomtatvány, azt értelemszerűen töltsük ki és minden rendben lesz. Az indokolás résznél pedig van egy tíz sornak megfelelő hely, amibe férjen bele mindenképpen az indokolás, mert az indokolás az nagyon fontos – indokolta meg felhívását...
Megbeszéltük, hogy telefonközelben marad, mert ha bárminemű kérdésünk volna, nyugodtan hívjuk őt fel...
Nyomtatványt kitöltöttük, indokolást elkezdtük... Aztán észrevettük, hogy egy sorba mindösssze 80(!) karakter fér, és ha véletlenül javítani kell (mondjuk egy helyesírási hibát), azonnal törli az egész sort a program... Ezen már csak röhögtünk. Meg azon is, hogy a tíz sornak „olyan részletesnek kell lennie, hogy abból megismerhető legyen a szervezet forrásainak nagysága, azokon belül az Szja 1%-os összeg nagyságrendje, és annak számadatokkal alátámasztott felhasználási célja.”
Na hát mi megcsináltuk. Igaz úgy, hogy huszonegynéhány sorba tudtuk leírni magunknak wordben, ami feltétlenül szükséges, oszt elkezdtünk jókat derülve redukálni.

És most várjuk a fejleményeket.

Már két napja semmi. Talán jó jel?

2011. január 16., vasárnap

Motorizáció - B125

 Néhány hete, egy hónapja Pappitonál került szóba a motorizáció. Akkor hozzászólásomban megemlítettem, hogy úgy néz ki itthon illetékes úriemberek fölvetik ama probléma megoldásának lehetőségét, miszerint hadd vezessen a pógár B kat. jogsival 125 cm3 motorizált kétkerekűt.
A felvetés megtörtént. Aztán az elvetés is.
Az elvetés valószínűleg azért, mert egy Jobbikos honatya kezdeményezte a probléma kivizsgálását, nem pediglen olyan, aki a jelenlegi hatalmi szerv alkalmazottja volna. Úgyhogy népi kezdeményezés címén a totalcar főszerkesztője Winkler Robi, aláírásgyűjtésbe kezdett, s reméljük, hogy bőven elegendő szignót szerez ahhoz, hogy az ívet aztán átnyújtsa az ogy. megfelelő szervének. Ha ez megtörténik, akkor a "tisztelt ház" kénytelen lesz megtárgyalni az ügyet már csak azon okból is, mert láthatóvá válik majd, hogy a magyar társadalmat erősen érdekli a téma, és csupán érdektelenség címén (mint a legelső, Jobbikos beterjesztés esetén) nem elvetendő.
Cikk és hozzászólások itt.

2011. január 14., péntek

"Ha nem vagy kész változtatni az életeden, akkor menthetetlen vagy!"

 Nagyon komázom azokat az embereket,  akik belevágnak valamibe nagy, vagy kevésbé nagy lendülettel, aztán ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnék, vagy ahogy elképzelték, akkor telefröcsögik a környezetüket, vagy a világot a személyes indíttatásukból, vagy érintettségükből adódó negatívumaikkal. Náluk jobban már csak azokat komázom, akik otthon tespednek, ha van egyáltalán otthonuk, és folyamatosan azt szajkózzák, hogy mit miért nem lehet, vagy érdemes tenni, megtenni, megpróbálni...
Nem szeretnék senkit kioktatni, de úgy érzem néhány dolgot helyre kell tennem (magamban is), de inkább néhány hitetlen ember fejében, amellett, hogy minden tiszteletem ezen embereké, mert legalább kimondják amit gondolnak. 

Először is. Az én életfelfogásom szerint az élet maga mit sem ér célok kitűzése, és azokért dolgozás nélkül! 
Tudom vannak, akik ezt nem így gondolják. Ők azok, akiknek minden 111. Ugyanis, ha nem így gondolja, akkor már célok kitűzésével él (maximum nem tűnik fel...)
Szerintem az embernek konkrét célokat kell kitűznie maga elé. Nem általános dolgokat, mert azokról könnyen lesiklik az ember. Konkrétumot! Az én egyik konkrét célom, hogy eljussak a Zátonyra, és ott letelepedhessek és élhessek. Minden velejárójával együtt! 
Az is fontos, hogy a cél, amit kitűzünk magunk elé, az egy elérhető, reális cél kell legyen! (Nem álmodozhatom arról, hogy Anglia királya leszek, mert erre semmi esélyem sincs, igaz?!) Viszont igenis elérhető cél, hogy kiutazzunk egy másik országba, amit valamely szempontok szerint előnyben részesítünk, és ott megtelepedjünk, ha a feltételek adottak. A mi esetünkben pedig adottak, tehát a szükséges jártasságok elérhetőek. A cél elérése ugyan próbára tesz, esetleg nehezen megvalósítható, de mindenképpen elérhető! Ellenkező esetben az ember nem kötelezi el magát a megvalósítás mellett.
Úgy gondolom, hogy a cél felé vezető út során a folyamatnak mérhetőnek kell lennie. Mérhetőnek, hiszen ez hozzásegít a motíváció fennmaradásához, és láthatóak az eredmények, még ha csak részeredmények is! Ha valami nem mérhető valamely formában, akkor nem látható a haladás és akkor a legkönnyebb elveszíteni a motívációt. 
Egy blog pedig tökéletesen alkalmas, hogy általa mérhető legyen egy folyamat! Szándékosan azért kezdtem bele eme napló megírásába, mert nem vagyok IT szakember, és nagyon kevés azon blogok száma e témában(kitelepülés), amelyeket nem valamely számítástechnikában jártas, vagy diplomás személy, vagy valamely családtagja írna. Ez egy olyan blog tehát, amit nem egy informatikus ír! Hanem egy olyan emberke, aki "egyszerű" szakmával rendelkezik. Mégis célokat tűz ki, és dolgozik értük! Bár ez nem diploma, vagy foglalkozásfüggő... 
Aztán úgy gondolom, ha már megvan a kitűzött cél, akkor meg kell szabnunk egy határidőt is. Egy cél határidő nélkül pusztán vágyálom marad! Nem alkalmas a "majd megoldom valamikor" hozzáállás! Szinkronizálni kell a folyamatot és a határidőt! 
DE! Ha úgy látjuk, hogy túl szűkös a határidő annak ellenére, hogy a folyamat halad, akkor ne féljünk esetleg a határidőt kicsit kitolni. Kicsit! 

Aztán, ha már a kiutazás, kitelepülés mellett voksol az ember, akkor minden eshetőségre fel kell készülnie. Lehetőség szerint mindenre! Mindig adódhatnak olyan dolgok, események, amire nem lehet előre számítani, akkor viszont improvizálni kell, de tiszta fejjel! És természetesen meg kell próbálni elkerülni, megelőzni ezen eshetőségeket!
És fel kell készülni az esetleges hazatérésre is!!!!! Ugyanis elképzelhető, hogy minden erőfeszítésünk ellenére nem sikerül a letelepedés. Ezért kell lennie egy B, C, vagy akármilyen tervnek, ami az újbóli, anyaországi kezdésről szól!! 

Tehát az ember ne hirtelen felindulásból induljon neki a nagyvilágnak és ne arra számítson, hogy ahová menni szándékozik, ott hentesáru a kerítés!! És akkor elkerülhető az a bizonyos pofára esés...

Elnézést kérek mindenkitől, aki érintettként véli magát felfedezni, de a véleményem, "akinek nem inge nem veszi magára"!

2011. január 13., csütörtök

Aranyköpés

"A világ legegészségesebb dolga a születésnap. Minél több van belőle egy embernek, annál tovább él..."

2011. január 5., szerda

kompakt szélerőmű otthonra

Íme egy szuper házi áramtermelő készülék, hogy a szélenergia segítségével spórolhassunk áramszámlánkon, és több (cash) maradjon pl.fűnyírásra...
Aki eddig idegenkedett a megújuló energiák ház körüli felhasználásától, mert - nem akart szeretett diófája helyett egy nagy szélkerék árnyékában hűsölni, netalán úgy érezte, hogy az élet kevésbé napos oldalára vetette a sors, vagy csak túl drágának találta a napelemet..., az most már tényleg elgondolkodhat, milyen új ellenérvet talál ki. Ez az új eszköz ugyanis praktikus, kis helyigényű, egyszerűen kezelhető, „és még jól is mutat” (leginkább egy lego játékra hajaz).
A Wind Cube-nak keresztelt eszköz végtelenül egyszerű: az ember megveszi, hazaviszi, saját maga felszereli, ráköti egy akkumulátorra, bekapcsolja, és már termeli is az elektromos áramot a háztartás számára. Hogy mennyit? Egy elem havonta 21,6 KWh-t. De az elemek egymáshoz is
csatlakoztathatók,
így a tervezők szerint egy 15 elemből álló kis „farm” már képes fedezni egy család egész havi áramigényét (kb 324 KW).


És hogy is működik? Tényleg végtelenül egyszerűen: a megvett elemet a boldog ház és Wind Cube tulajdonos és áram-termelő kolléga 3 csavar segítségével a ház falára rögzíti, hozzáköti egy akkumulátorhoz vagy újabb Wind Cube elemekhez, bekapcsolja(?), és már kész is van.
A szerkezet egy teleszkópos nyélre szerelt 3 lapáttal bíró szélkerékből, egy generátorból, egy elektromos csatlakozóból/dugóból és a kapcsolóból áll. A teleszkópos fejnek köszönhetően a ventilátor az időjárástól (szélerősségtől) függően aktiválható vagy deaktiválható. Vihar vagy túl nagy szél esetén kikapcsolhatjuk a készüléket, ekkor a ventilátor visszasüllyed az aljzatába, normál szélben vagy szellőben pedig ismét előcsalogatható és bekapcsolható.
Ez talán az eddigi legegyszerűbb szerkezet, amivel odahaza áramot termelhetünk magunknak.
Már ha valahol meg tudjuk venni a szerkentyűt.
Amit nem sikerült megtudnom: mennyibe kerül, hol kapható, nem zavaró-e egy idő után az állandó propellerzúgás, az akkumulátort, vagy -torokat hogyan csatlakoztatjuk az otthoni rendszerbe, és nem repül-e el a házunk, ha véletlenül túl sok elemet teszünk fel ráááááááááá...?!

2011. január 4., kedd

Aranyköpés

"Kérem ne dobjon csikket a wc-be! Ugyanazon kezek szedik ki belőle, amelyek a vacsoráját készítik."
(felirat egy étterem mosdójában)

2011. január 3., hétfő

Káposztás palacsinta

 Az idei esztendőt egy gasztro bejegyzéssel indítom.
Párom kifejezett kérésére készült a következőkben felvázolt káposztás palacsinta, amelyre mondhatnám azt is, hogy saját „találmány”, de nem. Csak kevesen ismerik, még kevesebben fogyasztják. Pedig nagyon finom és nem utolsósorban laktató étel, és az elkészítése sem igényel különösebb hozzáértést. Elnézést az önérzetesebb háziasszonyoktól, szakácsoktól, itt most saját hozzáértésemre célzok.

Tehát a hozzávalók:
- kis fej káposzta (és nem savanyított!, volt idő, mikor erről nekem fogalmam sem volt...),
- 1 fej hagyma (ki mekkorát gondol, és a színe is tetszés szerint),
- tojás – 2 db,
- liszt, vagy 30 deka,
- 2 dl szódavíz (amit én mindig buborékos ásványvízzel helyettesítek),
- 3 dl tej,
- tejföl (fél liter, vagy három pici)
- só,
- bors,
- étolaj (kb fél dl)

- mixelőgép (mondjuk robotmixer, de lehet más is),
- műanyag tál (a palacsintatésztának),
- tányér ( a kisütött palacsintának),
- kés (káposztát szeletelő)
- vágódeszka (hogy azon metszük a friss húst, vagyis ujjunk egy darabkáját a töltelékbe),
- tepsi (vagy tepszi, mittomén)
- ja és pohár, ha pontosan akarjuk kimérni a tejet, szódát...
- ja meg valami eszköz amivel kevergetni tudunk (fakanál)


Legelőször is a lisztből, tojásokból, tejből, szódából(ásványvízből) és izlés szerinti sómennyiségből a mixelőgép segedelmével elkészítjük a palacsintatésztát. Ha frankón kikevertük, akkor tegyünk bele kb fél dl étolajat, és azt is mixeljük el benne, így állítólag a tészta sütéskor nem fog leragadni a sütőben. Mondom állítólag. (A vérprofik a tészta kikeverése után állni hagyják a maszlagot legalább egy fertály órát, hogy a liszt kellően meg tudjon dagadni. Most már ezt is tudom...)
Következő lépésként kisütjük a palacsintákat. Én a gyorsabb munkavégzés szempontját tartva szem előtt két palacsintasütőt használok, így viszonylag hamar kb. fél, háromnegyed óra alatt készek a palacsinták.


Aki elég rutinos, az időközben felszeli a káposztát(atomjaira bontja), és ha van egy szabad égője(gáz), akkor oda felrakja egy lábosban (vagy lábasban, kinek hogy teccik) kevés olajon fonnyadni az időközben rutinosan lecsupaszított hajmát. Midőn a hajma kellően üveges „tekintetűvé” kezd válni, hozzá adagolandó az atomjaira bontott káposzta. Ezt az elegyet így sütjük( tulajdonképpen pároljuk, csak én amatőr volnék), ill. időközben megintcsak izlés szerint, meghintjük egy kis borssal. De csínján, mert nagyon el lehet szúrni vele a töltelék ízét! Legjobb, ha a káposztáskocka jól ismert illatát véljük párolás közben felfedezni. Ha így van, jó úton haladunk! Egyébként kb 25-30 percig kell párolni a tölteléket. Inkább 25. És fedő alatt!
Aki meg nem elég rutinos, az a fent leírt műveletet azután hajtsa végre, miután a palacsinták elkészültek.


Ha kész a palacsinta is meg a töltelék is, akkor jön képbe a tepsi. Ugyanis miután a palacsinta megtöltődik (kb másfél evőkanál káposztát szoktam beletömni), majd összegöngyölődik, belekerül a tepsibe. Még töltés előtt gyújtsuk be a sütőt, hogy nagyjából elérje az üzemi hőfokot, mire a teli tepsi belekerül.
Oszt, ha már tele a tepsi, akkor az egészet nyakonöntjük a tejföllel, igazságosan elosztjuk, majd irány a közben üzemire melegedett sütő.



Kb fél órát szoktam sütni nem túl nagy lángon! Igazából addig, amíg a tejföl kicsit megpirul a palacsinták tetején. Ha túl nagy lángon sül, akkor a tészta papírszerűen száraz lesz.
Ha kész, tálaljuk, és nagyon finom, behűtött rosébort ihatunk hozzá.




Igen, először én is idegenkedtem a gondolattól, hogy káposzta meg rosébor...! De csak addig, amíg meg nem kóstoltam... Szerintem fenséges.

2011. január 1., szombat