2011. február 24., csütörtök

Earthquake in Christchurch

 Őszintén, mélyen sajnálom, hogy emiatt került ismét Új-Zéland a hírcsatornák kezdő hírei közé!

http://www.nzherald.co.nz/nz/news/article.cfm?c_id=1&objectid=10708637

http://canterburyearthquake.org.nz/

http://www.nzherald.co.nz/nz/news/image.cfm?c_id=1&gal_objectid=10708579&gallery_id=116933#7382287

http://www.nzherald.co.nz/nz/news/image.cfm?c_id=1&gal_objectid=10708579&gallery_id=116954#7384472

http://www.nzherald.co.nz/nz/news/article.cfm?c_id=1&objectid=10708600

2011. február 20., vasárnap

Aranyköpés

"Nincs nálam nagyobb rajongója a női nemnek. És ezt számlákkal is tudom bizonyítani..."
(ismeretlen szerző tollából)

2011. február 16., szerda

Borravaló

 Ahogy próbálok minél több infót szerezni, felfigyeltem valamire, amire nem számítottam. Vagy inkább nem is gondoltam rá. Ez pedig a borravaló kérdése. 
A Zátonyon nem kötelező borravalót adni, de természetesen jó, ha van, és szívesen elfogadják. Pedig egykoron idegen szokásnak számított, ha nem egyenesen sértésnek. Ám azok az idők réges régen elmúltak, persze egy ilyen multikulturális közegben nem is kell ezen csodálkozni... 
Szóval mára bevett gyakorlattá vált, és egyre inkább terjed. Bár semmi esetre sem tartják kötelezőnek, de azért a jó munka után szívesen veszik. Az éttermekben pl. úgy 5-10% pluszt szívesen fogadnak. De vendéglátóegységek, éttermek esetében fontos, hogy ne adjunk borravalót, ha nem voltunk, vagyunk megelégedve a szolgáltatással. Ez jelzésértékű!! 
Taxisofőröknek is úgy adnak borravalót, hogy 10%-kal felkerekítik a viteldíjat. (Bár a tarifákkal nem vagyok tisztában, de ha hasonlatos, mint itthon magyarhonban, akkor kerekítsen a fene!)
Szállodákban szokás a poggyászhordó fiúnak is odanyomni 1-2 dollarzokat...

Ergo - csak úgy, mint máshol.

2011. február 6., vasárnap

Választanak ilyet Új-Zélandon?

A tiszafa lett az év fája
A tiszafát választotta 2011-ben az év fájának az Országos Erdészeti Egyesület.

 Mérgező volta miatt a korábban ördög- vagy halálfának is nevezett tiszafa a közvélekedéssel ellentétben nem a Tisza folyóról kapta nevét, a ma használatos megnevezés a fafaj szláv eredetű nevéből származik. Egyedül az élénkpiros színű magköpeny nem mérgező, a fa többi része egy taxin nevű alkaloidát tartalmaz, amely az emberre és a páratlan ujjú patásokra veszélyes méreg, a páros ujjú patások különösebb mérgezési tünetek nélkül hántják törzsét, rágják hajtását. A modern gyógyászat a kivonatából előállított taxolt a rák elleni hatékony gyógyszerként alkalmazza. 
A napjainkban jobbára csak 10-12 méteres magasságot elérő, lassú növekedésű tiszafának a korábbi évszázadokban impozáns méreteket elérő példányai is ismertek voltak. A történelmi Magyarország területén élő legnagyobb tiszafa egyed átmérője tőben 120 centiméter volt, ennek tuskóját az 1885. évi budapesti kiállításon mutatták be. Életkora meghaladhatja az ezer évet. Bár e példányok egy része több törzs összenövéséből keletkezett, mégis leghosszabb életű hazai fafajaink közé számít. Sűrű szövetű fája régóta használt alapanyag. Már honfoglaló eleink használták a visszacsapó íjak készítéséhez, de épületfának is kiváló: Selmecbányán több lakóház gerendáját tiszafából faragták, de a késmárki fatemplom oszlopai között is megtalálható e fafaj egyedeinek feldolgozott törzse.
Tipikusan kétlaki faj, azaz külön egyeden nyílnak a porzós és a termős virágai. A nyitvatermőkre kevésbé jellemző a jó regenerálódóképesség, viszont a tiszafa törzs- és ágtörések, sebzések, fagykárok után elemi erővel és nagy számban hozza a törzsén, vastagabb ágain a hajtásokat.
A tiszafa elterjedésének északi határa Norvégia déli részénél fut. Ma Közép-Európában 7 olyan előfordulása ismert, ahol az egyedszám jelentősebb, néhány törzs vagy facsoport feletti. Ezek közül hazánkban a Déli-Bakonyban, Szentgál–Márkó–Bánd–Herend községek határában található mintegy 13 ezer törzset tartalmazó, egyre csökkenő állománya. Elterjedési területén belül a párás klímájú üde termőhelyeket szereti, elsősorban meszes alapkőzeten bukkan fel. Természetes előfordulásai bükkösökben, árnyas sziklaerdőkben, szurdokerdőkben vannak, ma már általában csak az ember és a vad számára nehezen megközelíthető árnyas, meredek lejtőkön, sziklás oldalakon találhatunk rá.