2011. június 19., vasárnap

E85 – bioetanol

 Magyarországon még nem hódított nagy teret a bioüzemanyag. Ez igaz a termelésre, és a felhasználásra is. A kormány által kiadott Új Széchenyi-tervben ugyan kitérnek rá, de ennél is részletesebben foglalkozik vele az év elején jóváhagyott „Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terve” elnevezésű dokumentum.
Ebben részletesen kitérnek a bioüzemanyag-termelés kormányzati szabályozására a 2010 és 2020 közötti időszakban, melynek legfőbb pontja, az energetikai célú növénytermesztés és az élelmiszerellátás egyensúlyban tartása, valamint a természetvédelmi értékek megőrzése. Hazánkban hat éve, 2005 óta szabályozzák a bioüzemanyagok használatát. A 2009- ig tartó időszakban a bioüzemanyagok használatát adókedvezménnyel ösztönözték, az üzemanyagokba bekevert bioetanol és biodízel után visszaigényelhető volt a jövedéki adó. Két éve azonban az adókedvezmény megszűnt és, az európai elvárásoknak megfelelően, felváltotta a forgalomba hozatali kötelezettség, amit úgy próbáltak szabályozni, hogy szankcióval fenyegették a kötelezettség elmulasztását.

Egy tavaly életbe lépett törvény alapján azonban, az idei évtől kezdődően kizárólag igazoltan fenntartható módon előállított bioüzemanyagok kaphatnak kedvezményeket, azaz a fenntarthatósági kritériumok feltételét képezik az adókedvezmény igénybevételének. A kidolgozott terv szerint a bioüzemanyagok terén, a hazai előállítás lehetőségei jelentős potenciált jelentenek. Ez leginkább annak köszönhető, hogy gyakorlatilag bármely termőhelyi típushoz megválasztható egy optimálisan termeszthető energianövény. Az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézetének becslése alapján az első generációs bioüzemanyagokból, a kiváló mezőgazdasági adottságokra alapozva, a 2020. évi becsült felhasználás több mint 10 százalékát meghaladó mennyiség is előállítható, és mindemellett az élelmezési és takarmányozási célok is biztosítva vannak.
Azonban nem csak a világ elmaradottabb részein, de Európában is évről évre növekszik a kereslet a szabad földterületek iránt. A növény- és a biomassza termelés, a lakhatás, és az infrastruktúra-építés egyre nagyobb helyet követel, az így elvont területek pedig hatással vannak a környezetre, és az ökoszisztémára is.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) vizsgálatai szerint olyan megoldást kell keresni, amelyekkel hosszú távon kiszolgálható lehet a különböző ágazatok területigénye. Az EEA által kiadott földhasználati egyezmény magában foglalja 36 európai ország és mintegy 5,42 millió négyzetkilométernyi terület sorsát.
Az infrastruktúra felgyorsult fejlődése következtében a mesterséges területhasználat 3,4 százalékkal nőtt 2000-2006 között és ez jócskán meghaladta a tervezett értékeket az összes földhasználati kategóriában. A termelési szektor ugyan csökkent, viszont a növekvő biomassza-alapanyag termelés miatt a kihasználás intenzitása nőtt.
A földterületek ilyen mértékű elhasználása jelentős hatással van a környezetre, (talaj- és vízszennyezés), a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátására. Emellett a természetes élőhelyek pusztulása további nyomást gyakorol a biodiverzitásra. Az EEA szerint a megoldáshoz elengedhetetlen a különböző ágazati érdekek összehangolása és integrált irányelvek megfogalmazása.


Pl.
Idén májusban létesítési engedélyt kapott a hatóságoktól a balatonfűzfői biofinomító. A Nitrokémia Zrt. 50 százalékos tulajdonában lévő Hunest Biorefinery Kft. ügyvezető igazgatója Kovács László szerint a barnamezős beruházás első ütemének tervezett költsége 12 milliárd forint.
A projektcég jelenleg még szakmai befektetőket keres, de akár részvénytársasági formában is elképzelhetőnek tartják az együttműködést a feldolgozóipari és mezőgazdasági szereplőkkel. A gyár a szakemberek számításai és tervei szerint 2013 közepén kezdheti meg az érdemi működését.
Érdeklődők ugyan vannak, de az első ütemben évi 25 ezer tonna búzakeményítő feldolgozásával tejsavat, kálciumlaktátot és gipszet előállító üzem megvalósítására, a kockázati tőke az átlagosan 6-8 év alatt megtérülő beruházást nem tartja vonzónak Magyarországon.

Pedig - 
• A politejsav alapú csomagolóanyagok alkalmasak a jelenlegi PET, polietilén, és polisztirol alapanyagból készült csomagolóanyagok helyettesítésére, teljes értékű kiváltására, a belőle készülő vissza nem gyűjtött csomagolóanyag természetes körülmények között is széndioxidra és vízre bomlik.
• A politejsav előállítása során felhasznált fosszilis energia legalább 30%-kal kevesebb, mint a konkurens műanyagok energiaszükséglete.
•A politejsav alapú oldószerek alkalmasak a mérgező, környezetszennyező szénhidrogénekből gyártott jelenlegi oldószerek kiváltására, nincs egészségkárosító hatásuk, és a környezetbe jutva biológiailag gyorsan lebomlanak.
• A feldolgozás melléktermékei részben energetikai hasznosításra kerülnek (biogáz), részben mint talajjavító komposzt hasznosíthatók (érlelt biogáz iszap).

A gyár megvalósítását a lakosság is támogatta, hiszen közvetlenül mintegy 150 főt foglalkoztatnak majd, közvetve pedig mintegy ezer embernek biztosítanak munkahelyet. Emellett a balatonfűzfői önkormányzat is évi százmillió forintos iparűzési adó bevétellel számolhat.
(Eddig közel 200 millió forintba került a tervek kidolgozása és az engedélyezés, de a fűzfői ipari parkba tervezett biofinomító és biogáz üzem megvalósításának teljes költsége 18 milliárd forint körül lesz. Ebből kellene 20-30 százalék önrészt biztosítani, a többit bankhitelből fedeznék.)


Május közepétől a Mol országszerte mintegy 100 benzinkútjánál gyűjti a használt háztartási sütőolajat, amiből bioüzemanyagot állítanak elő. Az olajat a cég a benzinkutjainál elhelyezett tárolótartályokban gyűjti.
A Mol által összegyűjtött olajat tisztítás után a komáromi Rossi Biofuel üzemében dolgozzák fel. A tisztítás során keletkező hulladék (többnyire ételmaradék) a biodízel gyártás melléktermékeivel együtt kiváló alapanyaga a biogáz előállításnak. Így a sütéshez elhasznált olajból a környezetet károsító hulladék helyett ezzel a megoldással újrahasznosított, környezetbarát termék lesz. Magyarországon évente több tízezer tonna étolajat használnak fel. A felhasználás során keletkező használt sütőolaj sorsa azonban csak az üzemi konyháknál, éttermeknél megoldott, ahol szervezetten folyik a hulladék elszállítása és feldolgozása.
Egy háztartás havonta átlagosan 3 liter étolajat fogyaszt, aminek 75 százalékát sütésre használják, sokan akár öt alkalommal is használják ugyanazt az olajat, ami finoman fogalmazva nem egészséges. Végül a lakosság többnyire a lefolyókba, vagy a szemétbe önti az elhasznált olajat, amivel jelentősen szennyezik a környezetet. Az olaj a csővezeték falára lerakódva a csatorna dugulását okozza, illetve a szemétbe öntve nehezen lebomló anyagként jelenik meg a hulladéklerakókban. Kimutatások szerint egy csepp használt olaj mintegy ezer liter élővizet szennyezhet meg.
Az eljárás a hasznosítás mellett megfelel az EU új megújuló energia irányelvében foglaltaknak, amelynek a közlekedésre vonatkozó pontjai 2011. január 1-től léptek hatályba. Ez jelentős szerepet tulajdonít azoknak az alapanyagoknak, amelyek a hulladékok mennyiségét csökkentik az újrafelhasználás ösztönzésével.



A Magyar Bioetanol Szövetség (MBSZ) nem érti a sajtóban egyre gyakrabban megjelenő támadásokat a bioüzemanyaggal és a bioetanollal kapcsolatban. Úgy vélik az elmúlt időszakban megjelent írások számos laikust félrevezethetnek, pedig az EU két éve elfogadott irányelve alapos szakmai körültekintéssel jött létre.
A Szövetség közleményében kihangsúlyozza, hogy véleményük szerint hiába zárult le a vita a megújuló erőforrások jótékony környezetei hatásairól és azok mértékéről, az anyagilag súlyosan ellenérdekelt felek nem nyugszanak bele dollármilliárdos profitjuk csökkenésébe, és folytatják a bioüzemanyagok lejáratására indított kampányukat. 
Az egyig legjelentősebb érv a bioüzemanyag ellen az egész világon tapasztalható élelmiszerdrágulás, de az MBSZ szerint más tényezők sokkal súlyosabb szerepet játszanak ebben a kérdésben. Véleményük szerint az élelmiszerár-növekedésben jelentős szerepet játszott az üzemanyagok és az energia ugrásszerű drágulása, valamint a műtrágya közel 35 százalékos árnövekedése is. Emellett azok a befektetők sem tettek jót az élelmiszeráraknak, akik spekulációs céllal vásárolták fel a búzát vagy kukoricát, tehát nem felhasználni akarják, hanem profitot kívánnak elérni az árfolyam-különbözetből.
Az MBSZ szerint azonban hazánkban a bioüzemanyag-ipar nem veszi el az élelmiszernek szánt alapanyagokat. Ennek épp az ellenkezője történik, biztos felvevőpiacot jelentenek az évtizedek óta túltermeléssel küszködő magyar mezőgazdaságnak.

Magyarországon még csak négy éve lehet bioüzemanyagot tankolni, de napjainkra már több mint 400 töltőállomásnál tankolhatunk „zöld üzemanyagot”,ami azt jelenti, hogy minden negyedik benzinkútnál lehet E85 üzemanyagot tölteni az autóba.
A hazai szövetség vezetői szerint a hazánkban gyártott bioetanol többek között munkahelyeket teremt a mezőgazdaságban, és a 400 kút országos lefedettséget biztosít a környezettudatos autózás számára.
Ez az adat egyébként kiemelkedő, hiszen uniós szinten a bioetanol lefedettség tekintetében hazánk az élvonalba került a tagországok között. Az élen természetesen Svédország áll, ahol már közel húsz éve (1994 óta) használják a bioüzemanyagot, de közvetlenül utána a második helyen Magyarország található.
Ezzel a 400-as adattal megelőzzük többek között a „zöld autózás” egyik élharcosát Franciaországot (320 töltőállomás), és a gazdaságilag jóval fejlettebb, Németországot (316 töltőállomás) is. A négy élen álló ország után azonban jelentős szakadék található, hiszen a listán következő Svájcban csak 63, Hollandiában 32, míg a szintén vezető nagyhatalomnak számító Nagy-Britanniában 21 töltőállomáson lehet bioüzemanyagot tankolni.


(Érdekesség, hogy a világ minden pontjáról szívesen látogatott Olaszországban csak két töltőállomáson lehet „zöld üzemanyagot” tankolni. A svédekkel szomszédos Norvégiában mindössze 19, a másik „szomszédnál” a finneknél pedig csak 6 töltőállomás rendelkezik E85-ös üzemanyagot is árusító benzinkúttal.)


A Nemzetgazdasági Minisztérium június elején beterjesztett javaslatcsomagja szerint, a jövőben többek között az E85-ös benzin ára is növekedni fog.
Az E85-ös benzint eddig azért szerették jobban az autósok, mert hiába fogyaszt többet ebből a jármű, mint a hagyományos üzemanyagból, miután nem terhelte jövedéki adó, így is olcsóbb volt vele a közlekedés. (Bármennyire is szomorú, de a fogyasztók legnagyobb részét egyáltalán nem környezetvédelmi megfontolások vezetik, és ezt a gondolatot a mai gazdasági helyzet és üzemanyagárak alakulása ismeretében értelmezze mindenki!)
A törvényjavaslat értelmében azonban a bioetanol után a benzin adómértékének tíz százalékát kell majd fizetni, az adóemelésnek köszönhetően pedig valószínűleg jelentősen csökkenhet az E85 vonzereje.
A kormányt korábban több bírálat is érte, hogy az adókedvezménnyel túltámogatja az E85-öt. Szakértők szerint az új szabályozással a két üzemanyagfajta piaci árának különbsége a rosszabb hatásfok miatt indokoltabb mértékre csökkenne (a 95-ös benzin ára jelenleg ált. 377 Ft, míg az E85 100 Ft-tal olcsóbb.)


Én meg azt gondolom, hogy, egyáltalán nem furcsamód, a kormány közelébe férkőztek az olajlobbisták. Ledegradálják az E85-öt, hozzáteszem nem nehéz nekik, hiszen Magyarországon élünk buta, irígy és könnyen befolyásolható emberek tömegében, és a benzinfogyasztás szárnyalhat tovább..., árban is. Arról nem is beszélve, hogy sajnos az E85 használata nehézségekkel is jár, azaz benzines autókba csak kb 50% benzin - 50 % E85 arányban keverve használható és időnként ajánlott egy teljes tank 95-ös használata az üzemanyagrendszer és a motor kopásának megelőzése végett. Vagy átalakító beépítése szükségeltetik az autóba, és akkor csak E85 használatával is közlekedhet a pógár. Ennek anyagi vonzatát azonban sokan nem vállalják.

(Nem ez az egyetlen törvényjavaslat egyébként, amely az autókat érinti. A tervek szerint változni fog a regisztrációs adó avultatási skálája is, ami az autó korától teszi függővé az utána fizetendő adó mértékét. Az avultatás a mostani 20 évről 15-re csökkenhet.
Az előterjesztés alapján az autókat a forgalomba helyezésük utáni negyedik év végére már csak eredeti értékük 50 százalékán adóztatnák, a 15 éves kocsik után fizetendő adónál pedig már csak 90 százalékos avultsági szorzóval kellene számolni.)

2011. június 3., péntek

Tényleg létezett a maori legendák emberevő madara

Akár az emberre is vadászhatott az Új-Zélandon egykor honos Haast-féle sas (Harpagornis moorei) - állítják a kutatók, akik az óriásmadár csontozatát a komputeres axiális tomográfia (CAT) módszerével vizsgálták meg, amely eljárás révén kétdimenziós képeket lehet készíteni a test egy-egy vékony szegmensének részleteiről.



A Haast-féle sas több egyedének koponyáját, medencecsontjait, valamint csőrét vetették alá CAT-vizsgálatnak, rekonstruálva a madár agyának, szemének, fülének és gerincvelőjének méretét.



A Haast-féle sas egy kihalt, hatalmas madár, amely Új-Zéland déli szigetén élt a pleisztocén korban. Szárnyának fesztávolsága elérhette a három métert és méretei miatt valószínűleg közel járhatott a repülőképesség felső határához.




A sas testtömege átlagosan 10-13 kg volt, de elérhette a 18 kilogrammot, és az óriásmadár nem dögevő volt, ahogy korábban feltételezték, hanem ragadozó.



A tomográfia során nyert adatokat a tudósok összevetették a modernkori ragadozómadarak paramétereivel, s arra a következtetésre jutottak, hogy a sas nem csupán a moafélékre vadászhatott, de az emberre is veszélyt jelenthetett. A Haast-féle sas evolúciója igen gyors lehetett, hirtelen fejlődött ki egy sokkal kisebb ősmadárból. A faj pontos taxonómiai hovatartozására DNS vizsgálatok derítettek fényt, miszerint közvetlen rokona az alig 1 kg tömegű ausztrál törpesasnak.



A korai és középső pleisztocén során (1,8 millió - 700 ezer évvel ezelőtt) a Haast-féle sas testtömege megtízszereződött, agyának fejlődése viszont lényegesen lemaradt izomzata növekedési ütemétől.



Mivel Új-Zéland két szigetén az emlősöket csak fókák és denevérek képviselték, és a hidasgyíkoktól eltekintve nagyméretű hüllők sem éltek a szigeteken, ezért a gerincesek nagy részét madarak adták, így a Haast-féle sas az ökoszisztéma csúcsragadozója lehetett és a röpképtelen moafajokra vadászott a levegőből és közülük akár a 200 kg tömegű példányokat is képes volt elejteni.



A sas a maorik betelepedése idején, a 11. század körül még létezett, de az európaiak megjelenésekor a 18. században már nem. Körülbelül a 15-16. századok során pusztulhatott ki, amely valószínűsíthető oka, hogy zsákmányállataik, a moák, a maorik vadászatai miatt megritkultak.

Elképzelhető, hogy a Haast-féle sas azonos a maorik mondavilágának legendás madarával, a pouakaival. A hatalmas madár, a legendák szerint, lecsapott a hegyekbe tévedt emberekre, és képes volt akár egy kisgyermeket megölni.