2011. augusztus 25., csütörtök

Új típus a láthatáron


 Tavaly ősszel mutatkozott be a NABI Sirius városi autóbusz, amely a tesztek során az üzemeltetők és az utazóközönség körében is nagy sikert aratott. Immár az elővárosi/helyközi kivitel is elkészült.

 





Néhány adat az itthoni közúti tömegközlekedésről:
 A hazánkban üzemeltetett buszok kétharmada tíz, közel egyharmada pedig húsz évnél is idősebb. Utóbbiak jóformán azonnali cserére szorulnának, azaz mintegy háromezer új buszra haladéktalanul szükség lenne a piacon. E járművek többsége városi, elővárosi és helyközi feladatokat lát el, tehát körülbelül 2100 ilyen kategóriájú buszt sürgősen újakkal kellene kiváltani!

Pontosan ez az igény hívta életre a Sirius típuscsaládot a NABI-nál, amely a viszonylag jelentős mértékű, Egyesült Államokba irányuló exportnak köszönhetően jelenleg a legnagyobb hazai buszgyártónak számít.
A magyar fejlesztők az amerikai piacon nagy sikert aratott és elismert típusból, az egyébként szintén magyar tervezésű NABI BRT-ből származtatták az európai, elsősorban hazai igényekre szabott Siriust, amely jellegzetes formavilága révén le sem tagadhatná a szoros rokonságot. Persze az eltérő szabályozásoknak megfelelően a BRT 2590 milliméter szélességét le kellett csökkenteniük 2550-re, módosították a lámpákat, az új hátfalat hátsó szélvédővel is ellátták az európai szokások miatt, az USA-ban előírt vaskos lökhárító megtartására pedig nem volt szükség mifelénk. Továbbá az alternatív hajtásláncú modellek esetében a gáztartályok vagy akkumulátorok elhelyezésére szolgáló tetőmagasításból a Siriusnál csak egy műanyag látványelem maradt az egységes formavilág megőrzése érdekében, amely egyébként ízlésesen eltakarja a tetőlégkondicionálót. Ezenkívül módosították a vezetőállást és a belső burkolatokat, majd mindezt a korszerű, jól bevált MAN A69 típusú önjáró alvázra adaptálták. Ugyanakkor az amerikai piacon előírt szigorú ütközésbiztonsági és tartóssági követelményeket teljesítő BRT típus gyakorlatban is már bizonyított biztonsági, illetve minőségi tulajdonságaiból a Sirius számára sem engedtek a fejlesztők.


A Sirius első, városi kivitelű tagja Kaposváron állt "csatarendbe", ahol azóta is az üzemeltető és az utasok legnagyobb megelégedésére szolgál. Persze a kocsi több hazai nagyvárosban is vendégeskedett 1-2 hetes tesztelés céljából,
 
amelyek során az utazóközönség legtöbbször csak „a mosolygós buszként” emlegeti, amit kívül-belül barátságos, vonzó formavilága, illetve kialakítása mellett vidám színeinek is köszönhet.
Nos, az idén nyárra elkészült elővárosi/helyközi kivitelnél inkább elegánsra vették a figurát a NABI tervezői, ám ezt csak a dekoráció teszi, hiszen a sikeres formaterv és alapjaiban a karosszéria nem változott. Első pillantásra nem is igen látszódik a különbség a városi és az elővárosi/helyközi modell között, ám tüzetesebben szemlélve már számos eltérést felfedezhetünk.



A most bemutatott kivitel száz milliméterrel hosszabb a városinál, ebből ötven milliméter a tengelytáv, ötven pedig az első túlnyúlás megnöveléséből ered. Mivel ez a változat már nem csak a városban, hanem országúton is közlekedik, sőt, akár döntően lakott területen kívül is üzemelhet, kinematikai végsebességét 70-ről 100 kilométer/órára emelték. Ennek megfelelően a 275/70 R 22,5 méretű abroncsokat 295/80 R 22,5 jelölésű, azaz nagyobb átmérőjű és szélesebb gumik váltották fel, amelyek nagyobb menetkényelmet nyújtanak, jobban megfelelnek a gyakran rossz minőségű országutak követelményeinek, valamint 36 milliméterrel megemelték a karosszériát, ezáltal az első és hátsó terepszögek, illetve a belépési magasság is némileg megnőtt. 


Vázszerkezetét a korróziónak fokozottabban ellenálló, rozsdamentes acélból készítették. Kívülről a legszembetűnőbb különbség azonban a 2-2-1 helyetti 2-2-0 ajtóképlet, vagyis a harmadik ajtó elhagyása, valamint az, hogy a második ajtó mögötti részben a jobb oldalon is nyitható oldalablakok találhatóak.Az utastérben is az eltérő, visszafogottabb, elegánsabb színvilág a leglátványosabb különbség. (Egyébként kívül-belül azért a zöld a domináló árnyalat, mert ez a mintajármű a Kapos Volán számára készült. De az augusztus 3-án tartott szakmai bemutatón számítógépes látványtervek segítségével a NABI több más Volán-társaság arculatához igazított színvilágban is tálalta a Siriust.)

A színösszeállításnál lényegesebb módosítás azonban, hogy a második ajtóig tartó alacsonypadlós részben mindkét oldalon duplaüléseket helyeztek el, míg a városi kivitelben a bal oldalon szóló, illetve másfeles ülések várják az utasokat, több állóhelyet biztosítva. Továbbá az elővárosi/helyközi modellben az ülések felett csomagtartópolc húzódik, de csak az alacsonypadlós részben. Ezenkívül az ülések is kényelmesebbek a vastagabb párnázásnak köszönhetően.









A második ajtónál a mechanikus rámpát megtartották a fejlesztők, ám ezzel szemben csak babakocsinak biztosítottak helyet, kerekesszékes utasnak nem, azaz elhagyták a függőleges támlát és a peron is rövidebb. Ez előtt viszont két ülőhelyet a megváltozott képességű utasok igényeinek megfelelően alakítottak ki. A második ajtó mögötti, két lépcsőfokon keresztül megközelíthető utastérrészben szintén duplaüléseket találhatunk, köztük mindkét oldalon 2-2 szembefordított üléspárral.
A vezetőállás sem maradt változatlanul, így a gépkocsivezetőnek nagyobb tárolóhelyek jutnak, és a tetőkonzol műszerezettsége is változott. Az ergonomikus, légrugós ISRI ülés kifordítható. 








Újdonság továbbá a hangszórókat alkalmazó, hangbemondásos utastájékoztató rendszer és az első ajtó mögött a tetőn elhelyezett belső elektronikus viszonylatjelző.





Nem változott viszont az MAN A69 alváz és az azzal együtt járó gépészet, vagyis az elővárosi/helyközi kivitelt is az MAN D08 típusú, soros, hathengeres, 6,9 literes, közös nyomócsöves befecskendezésű dízelmotor 290 lóerős variánsa hajtja, hatfokozatú, automatikus ZF EcoLife sebességváltón keresztül. Ráadásul a korszerű motor a hűtött kipufogógáz-visszavezetés (EGR) és a dízel részecskeszűrő (DPF) révén AdBlue adalékanyag használata nélkül teljesíti az Euro 5-nél szigorúbb EEV (fokozottan környezetkímélő jármű) környezetvédelmi normát. 
A környezetvédelem kapcsán pedig említést érdemel, hogy a NABI az Egyesült Államok piacán értékesített járművek jóvoltából már több mint 12 éves tapasztalattal rendelkezik a gázüzemű (CNG – sűrített földgáz), a dízel-elektromos hibrid és a tisztán elektromos hajtású buszok terén. A Sirius típus pedig piaci igény esetén a BRT-n alapuló kialakítása és nagymértékben moduláris felépítése révén könnyedén alkalmassá tehető az ilyen alternatív hajtások befogadására. A sajtóbemutatón már egy troli látványtervét is megismerhettük, így nem kizárt, hogy éppen egy trolibusz lesz a Sirius család harmadikként debütáló változata, de csuklós változat is készíthető. Az átgondolt, moduláris felépítés további előnye, hogy a busz rugalmasan a megrendelő egyéni igényeire szabható. Továbbá a típusból sokféle kivitel készíthető, így a tulajdonos eltérő változatok üzemeltetése esetén is a sok közös alkatrész előnyét élvezheti!
A most bemutatott elővárosi/helyközi modell például hétvégi különjárati feladatokra is alkalmas lehet.



A próbautak tapasztalatai pedig igen meggyőzőek voltak arra vonatkozóan is, hogy a Sirius eddiginél nagyobb távú viszonylatokra szabott elővárosi/helyközi kivitele készen áll a piaci bevetésre. Már csak az a kérdés, hogy a piac mikor lesz kész a beszerzésekre, vagyis mikor írják már ki végre az üzemeltetők és a hazai gyártók számára is egyre égetőbbé váló tendereket...








2011. augusztus 11., csütörtök

Naperőműtorony


Elmúltak már azok az idők, amikor a napenergia és a szélenergia csak a gazdag zöldek hobbija volt: ma már ezek az energiaforrások is versenyképesek a hagyományos energiahordozókkal. Épülnek is világszerte a károsanyag-kibocsátás nélküli hatalmas erőművek.
Óriási naperőművet terveznek építeni az arizonai sivatagban. Az EnviroMission már a földvásárlásnál tart, illetve a talajspecifikus mérnöki munkákba is belekezdtek, hogy biztos alapra épüljön a világ első óriás-naperőműve. Ami a méreteket illeti, tényleg páratlan projektről van szó, aminek a közepén egy 800 méteresnél is magasabb torony áll majd - ez lesz a világ egyik legmagasabb épülete, kétszer magasabbra tör az Empire State buildingnél.

Paksnál ugyan kisebb
A legfontosabb mutató egy erőmű esetében azonban a kapacitás. Az EnviroMission naperőműve várhatóan 200 megawatt elektromosságot tud majd megtermelni, ami körülbelül a fele egy paksi reaktor, nyolcada a teljes paksi erőmű teljesítményének. Atomerőműhöz képest tehát nem különösebben erős a napfarm, de még ez is elképesztő mennyiségű energiát jelent: a számítások szerint körülbelül 150 ezer amerikai családot tud majd kielégíteni a tökéletesen tiszta erőmű.

Onnantól kezdve, hogy beindítják, elvileg nem sok feladat lesz vele: a napon kívül nincs szüksége semmilyen energiaforrásra, és várhatóan nyolcvan éven keresztül a kisebb karbantartási költségeket leszámítva lényegében ingyen termeli majd a tökéletesen tiszta áramot. Éppen ezért elég jó üzletnek ígérkezik a befektetés: várhatóan 11 év alatt kitermeli az építési költségeket.

Az alapelv egyszerű: abból indulnak ki, hogy a meleg levegő felfelé száll. Az erőmű alján egy több száz méteres átmérőjű területen üvegházhatást hoznak létre, így az eleve 40 Celsius-fokos levegő 80-90 Celsius-fokosra melegszik. A forró levegőnek egyetlen útja marad kiszabadulni: a tornyon keresztül, amit teleraknak turbinákkal, ezeket hajtja majd meg a levegő.

Naperőmű, ami este is működik
Ennek a technológiának óriási előnye, hogy nincs szükség sem közvetlen napsütésre, sem óriási melegre, csak az a fontos, hogy az üvegházban melegebb legyen, mint a környezetében, ami a talaj felforrósodása miatt még éjszaka is biztosított, így folyamatos az áramtermelés. Persze a sivatagban napközben várhatóan csaknem folyamatos lesz a napsütés, a területválasztás azonban nemcsak ezért ideális, hanem a telekárak szempontjából is: a naperőműnek pont olyan környezet kell, amit a nagy forróság miatt eddig semmire sem lehetett használni, így a felvásárlás nem ró elviselhetetlen terhet a befektetőkre.
A várhatóan 2015-től üzemelő erőmű megépítése 750 millió dollárba kerül és tornya csak 30 méterrel lesz alacsonyabb a legmagasabb épületénél, a dubaji Burj Kalifánál. A dél-kaliforniai áramszolgáltató vállalat mindenesetre bízik a projektben, hiszen harminc éves szerződést írt alá az EnviroMissionnel.
Ami ennél is tízszer nagyobb
Óriási naperőműveket a világ számtalan pontján akarnak építeni. A kínaiak például, akik már Amerika és Németország után a leglelkesebbek az alternatív energiaforrások hasznosításában, tíz év alatt négy fázisban egy 2 gigawatt teljesítményű erőművet terveznek felhúzni. Ez már több áramot termel, mint a paksi atomerőmű, és körülbelül hárommillió háztartást lát el árammal. Az első fázisban egy 30, majd egy 100, utána egy 870, végül egy 1000 megawattos erőmű fog felépülni, ez már várhatóan csak 2019. végén. A projekt konkrét költségét nem hozták nyilvánosságra, az építést végző amerikai First Solar szerint azonban jóval kevesebből kihozzák majd, mintha az Egyesült Államokban dolgoznának, ahol 5-6 milliárd dollárra rúgna egy ilyen erőmű felépítése.
Ez azonban jelentéktelen beruházás ahhoz képest, amire Európa készül: a kontinens kiszervezné áramellátását a politikailag kevésbé stabil észak-afrikai országokba, ahol 400 milliárd euróból egy óriási naperőművet akarnak építeni. Az összeg elsőre megdöbbentőnek tűnik, pedig valójában nem az: a világ GDP-jének a harmadát előállító EU-ban száz euróból csak hármat kéne egy év alatt az erőműre fordítani ahhoz, hogy az felépülhessen, és olcsó energiával lássa el a kontinenst. Ráadásul nem is egy év, inkább 10-15 év alatt készülne el, az éves GDP alig 0,2-0,3 százalékát felemésztve, így a projekt még kevésbé terhelné meg az ötszázmilliós piacot.

A tervek szerint elég lenne a Szahara alig 0,3 százalékát lefedni naperőművekkel ahhoz, hogy egy száz gigawattos erőmű kezdje meg a szolgálatot. Az áramot nagyfeszültségű vezetékeken keresztül szállítanák Európába a Földközi-tengeren át, hogy a kontinens fogyasztásának egy jelentős részét napenergiából lehessen fedezni.
Kockázatos terület
A farmok nemcsak Európának, hanem a térségnek is jól jönnének, mert a környékükön a megtermelt energia elhanyagolható részét felhasználva oázisokat lehetne létrehozni, amik enyhíthetnék a helyi lakosok egyre súlyosbodó vízproblémáit.

Nehézséget csak az észak-afrikai térség bizonytalan politikai helyzete jelenthet: egy a mostanihoz hasonló forradalmi hullám alatt Európát elszakíthatnák legfontosabb energiaforrásától, így a közösségnek meg kéne oldania azt is, hogy megfelelően tudja érvényesíteni érdekeit a térségben.
A nyereség mindenesetre egyértelmű. A szakértők általában abból indulnak ki, hogy egy átlagos európai vagy amerikai háztartás energiaigénye egy kilowatt körül van, így a száz gigawattos erőmű körülbelül százmillió polgár fogyasztását fedezné: ez a kontinens lakosságának ötöde.
Elvitte a szél
Európában amúgy is jelentős szerepet kap a zöldenergia, az unió területén tavaly üzembe helyezett erőművek már több mint hatvan százalékban használnak valamilyen alternatív energiaforrást, és egyre szűkülnek azok a kapacitások, amik a szénre, az olajra vagy az atomenergiára építenek. Ez a jelenség már harmadik éve figyelhető meg az Európai Unióban és a trendekből kiderül, hogy a hagyományos energiaforrások fokozatosan kiszorulnak a kontinensről. 2009-ben például 10 gigawattal 74 gigawattra nőtt csak a szélenergia-kapacitások mennyisége, míg 2010. végére ugyanez a szám már 84 gigawattra hízott. Persze a szélerőmű jellegzetessége, hogy általában nem maximális teljesítményen üzemel, de a várhatóan 2020-ig kiépülő 230 gigawattnyi kapacitás így is elég lehet az ötszázmilliós lakosság hatodának.
A hatalmas, afrikai naperőműparkkal együtt ez már a kontinens energiaigényének 35 százalékát fedezné, ami a magas építési költségek mellett is körülbelül 750 millió tonna szén-dioxidtól szabadítaná meg a világot, Európának meg körülbelül 70 milliárd eurós éves üzemanyag-megtakarítást jelentenének.