A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 3., péntek

Tényleg létezett a maori legendák emberevő madara

Akár az emberre is vadászhatott az Új-Zélandon egykor honos Haast-féle sas (Harpagornis moorei) - állítják a kutatók, akik az óriásmadár csontozatát a komputeres axiális tomográfia (CAT) módszerével vizsgálták meg, amely eljárás révén kétdimenziós képeket lehet készíteni a test egy-egy vékony szegmensének részleteiről.



A Haast-féle sas több egyedének koponyáját, medencecsontjait, valamint csőrét vetették alá CAT-vizsgálatnak, rekonstruálva a madár agyának, szemének, fülének és gerincvelőjének méretét.



A Haast-féle sas egy kihalt, hatalmas madár, amely Új-Zéland déli szigetén élt a pleisztocén korban. Szárnyának fesztávolsága elérhette a három métert és méretei miatt valószínűleg közel járhatott a repülőképesség felső határához.




A sas testtömege átlagosan 10-13 kg volt, de elérhette a 18 kilogrammot, és az óriásmadár nem dögevő volt, ahogy korábban feltételezték, hanem ragadozó.



A tomográfia során nyert adatokat a tudósok összevetették a modernkori ragadozómadarak paramétereivel, s arra a következtetésre jutottak, hogy a sas nem csupán a moafélékre vadászhatott, de az emberre is veszélyt jelenthetett. A Haast-féle sas evolúciója igen gyors lehetett, hirtelen fejlődött ki egy sokkal kisebb ősmadárból. A faj pontos taxonómiai hovatartozására DNS vizsgálatok derítettek fényt, miszerint közvetlen rokona az alig 1 kg tömegű ausztrál törpesasnak.



A korai és középső pleisztocén során (1,8 millió - 700 ezer évvel ezelőtt) a Haast-féle sas testtömege megtízszereződött, agyának fejlődése viszont lényegesen lemaradt izomzata növekedési ütemétől.



Mivel Új-Zéland két szigetén az emlősöket csak fókák és denevérek képviselték, és a hidasgyíkoktól eltekintve nagyméretű hüllők sem éltek a szigeteken, ezért a gerincesek nagy részét madarak adták, így a Haast-féle sas az ökoszisztéma csúcsragadozója lehetett és a röpképtelen moafajokra vadászott a levegőből és közülük akár a 200 kg tömegű példányokat is képes volt elejteni.



A sas a maorik betelepedése idején, a 11. század körül még létezett, de az európaiak megjelenésekor a 18. században már nem. Körülbelül a 15-16. századok során pusztulhatott ki, amely valószínűsíthető oka, hogy zsákmányállataik, a moák, a maorik vadászatai miatt megritkultak.

Elképzelhető, hogy a Haast-féle sas azonos a maorik mondavilágának legendás madarával, a pouakaival. A hatalmas madár, a legendák szerint, lecsapott a hegyekbe tévedt emberekre, és képes volt akár egy kisgyermeket megölni.





2011. május 17., kedd

2011. április 4., hétfő

A mai szélfútta délutánon szokatlan meglepetésben volt részünk párommal.
Történt, hogy vásárlási szándékkal, előre kitervelt módon behajtottunk a nagykanizsai Interspájz parkolójába. A kocsi feltörésvédelembe helyezése után épp indultunk a bevásárlókocsik tárolójához, amikor egy pár méterre tőlünk kocsijába befelé pakoló kedves, mosolygós hölgy szólította meg párom:
- Kocsit visznek be?
- Az a tervünk...
- Itt van az enyém, tessék! - tolta párom felé a közben üressé váló bevásárlókocsit.
- Százas van benne? Tessék itt van egy helyette...
- Nem, nem csak vigyék el nyugodtan, műanyag biléta van benne, de a maguké lehet...

A bevásárlókocsihoz a bilétát asszem a pénztárosnál, vagy infopultnál lehet venni, ára 100 pénz...

2011. január 21., péntek

Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV a neve...ehe)

Ez az az intézmény, ami az APEH helyét és feladatait hivatott átvenni...
Saját esetem jól példázza körültekintő működését. Előre bocsájtom nem fikázódom, egyszerű tényközlésről esik szó!

2006. évvégén egy lelkes kis társasággal megalapítottuk az Egry József, a Balaton festőjének nevét viselő alapítványt. Alapítványunk Zala megyében Zalaújlakon működik, Nagykanizsa és Zalakaros tőszomszédságában, és azért pont ott, mert, bár kevesen tudják, de Egry József abban a kis faluban született. Alapítványunk, ami a mai napig az egyetlen alapítvány, ami Egry munkásságával és bemutatásával is foglalkozik, szinte azonnal megkapta a „közhasznú” címet. Egy évben két alkalommal tartozunk beszámolóval a NAV, ill a Zala Megyei Bíróság felé. Ezek tavasz végén májusban, ill a nyár végén szeptemberben esedékesek. A nyár végi beszámolót (költségvetés) a NAV-nak kell megküldenünk (legszebb az egészben, hogy ugyebár egy pénztári év az márciustól márciusig tart mindenhol a világon).
Tavaly december végén felszólítást kaptunk, hogy azonnal, 8 napon belül pótoljuk az elmaradt beszámolót a 2009-es évre... 2010. évvégén...! Bár a beszámoló a hatályos határidőre (szeptember)megérkezett ugyan, és ezt természetesen alá tudjuk támasztani, hiszen nekünk arról könyvelésünk vagyon az alapítvány könyvelőjénél, ennek ellenére nem került feldolgozásra és az illetékes kolléga (nevet szándékosan nem írok, hiszen nem fikázódni akarok!), egy hölgy, Dr. YY, olybá tekintette, hogy akkor az elmaradt.... A probléma ezzel csak annyi, hogy a NAV közölte ezen szégyenteljes eset miatt (mármint a mi szégyenünk, természetesen) elvették a szja 1%-ból összejött támogatást. és ezt megerősítve levélben értesítettek is minden adózót, aki az 1%-ot az alapítványnak szánta volna, hogy hát akkor "áz van, ázt káll szárátni"...
Na legott ez év januárjának 3. naptyán újra megküldtük, kellő szégyenkezéssel persze, pótolandó a hiányosságunkat, mire válaszként kaptunk egy újabb felszólítást, hogy ejnye bejnye meg, hogy megállapítást nyert, miszerint a feltételeket nem teljesítettük meg hogy késedelmünket alapos indokkal nem igazoltuk... (bazz...!). Meg hogy a beadványunkban nem rendelkeztünk, hogy akkor mi is legyen azzal a bizonyos pénzösszeggel (120 ezer forént), hogy akkor most igényt tartunk-e rá, or nem... MERT - ilyen és olyan paragrafusok, meg bekezdések alapján kérhetjük a bizonyos Kivételes méltányosságot, különösen, ha az adó 1%-os összeg átutalásának meghiúsulása súlyosan veszélyezteti az alapítvány céljának elérését...  Ja és mindezt 3 munkanapon belül, mert különben ő (a DR. Hölgy) rendelkezik oszt fellebbezésnek ott mán helye az nincsen...!

És különben is (idézem):

„ Az állami adóhatóság által már korábban megküldött tájékoztató levél felhívta a figyelmüket arra, hogy a 1037A számú adatlap kitötltési útmutatója részletesen tartalmazza azon nyilatkozatok, egyéb okiratok felsorolását, amelyeket a kedvezményezettnek az Szf. törvényben meghatározott határidőben, azaz a tájékoztató levél kézbesítésétől számított 30 napon belül kell az állami adóhatósághoz benyújtania.

A kedvezményezetti eljárás során megállapítást nyert, hogy Önök nem küldték meg a kedvezményzetti jogosultság megállapításához szükséges, jelen végzés rendelkező részében felsorolt iratokat, ezért a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény (a továbbiakban Ket.) 37. § (3) bekezdése alapján a rendelkező részben megállapított határidőn belül a hiányzó iratok benyújtására hívom fel Önöket.”

 Vagyis ezen sorokból kiderül az is, hogy bár közhasznú alapítvány vagyunk, és mindezt papírokkal, nyomtatványokkal, hivatalos iratokkal is tudjuk igazolni (elvégre valaha megkaptuk ezen iratokat az illetékes intézményektől!)..., ennek ellenére a NAV rendszerében nem szerepelünk. Csak akkor tudnám, hogy az elmúlt években mi alapján utalták ki részünkre az adó 1 százalékokat?!
Legott bősz telefonálgatásba kezdtünk a könyvelővel, a levélben megadott elérhetőségeket hívva, hogy akkor most mi van?!
Legnagyobb megrökönyödésünkre a megadott számot hiába hívtuk felváltva, nem vette fel senki... Váltottunk. Hívtuk a NAV megyei központjának számát is, hasonló sikerrel!!
Második napon (!) sikerült az ötödik(Hallelujah!) próbálkozásra felhívni a központot. (Természetesen minden próbálkozásunk a levélben megadott időpontokban történt). A központos hölgy kapcsolta nekünk DR. Hölgyet... De továbbra sem történt semmi, senki nem vette fel. Na ekkor cselhez folyamodtunk. Többszöri próbálkozás után ismét sikerült elérni a központot, de most már azt az osztályt kértük, ami a levélben van megjelölve. FELVETTÉK! Egy hölgy jelentkezett be, majd miután közöltük kivel szeretnénk beszélni, kedvesen mondta, hogy akkor mindjárt idehívja a telefonhoz (hallottuk ahogy átszól talán a másik irodába). És végre a vonal túlsó felén meghallottuk Dr. Hölgy hangját (örvendezzünk kedves testvéreim!). Miután elmondtuk miért is keressük, megkért minket, hogy hívjuk újra a legelőször hívott számot és akkor most felveszi(!). 
Baazzzz... ezek szerint ott csörög mellette az rohadt telefon és nem veszi fel! Mindezt napokon keresztül! És ha ezt megcsinálja egy esetben, akkor vajon még hányszor?! És hogy a jó életbe nem idegesíti, hogy egyfolytában csörög mellette a telefon?! És, ha le van halkítva, akkor egy hivatalban MIÉRT VAN LEHALKÍTVA EGY TELEFON ÜGYFÉLFOGADÁSI IDŐBEN?!  (Azt már meg sem kérdezem, hogy ez a hölgy még meddig fog ott dolgozni...)

Na valóban fel is vette. Végre. Könyvelőnk elmondta neki, hogy milyen felszólítást kaptunk tőle, mire közölte, hogy ő ilyen dolgokat nem írt bele, azaz hogy nem kérte az iratok hiánypótlását... mondtuk, hogy de, ő mondta, hogy nem. Idéztük neki, mire fogalma sem volt, hogyan került ez bele a levélbe... Dolog lerendezve.
De akkor most mi van a Kivételes méltányossággal? Hajjaj, azt aztán igen gyorsan adjuk be online(!). Az ő oldalukról letölthető a megfelelő nyomtatvány, azt értelemszerűen töltsük ki és minden rendben lesz. Az indokolás résznél pedig van egy tíz sornak megfelelő hely, amibe férjen bele mindenképpen az indokolás, mert az indokolás az nagyon fontos – indokolta meg felhívását...
Megbeszéltük, hogy telefonközelben marad, mert ha bárminemű kérdésünk volna, nyugodtan hívjuk őt fel...
Nyomtatványt kitöltöttük, indokolást elkezdtük... Aztán észrevettük, hogy egy sorba mindösssze 80(!) karakter fér, és ha véletlenül javítani kell (mondjuk egy helyesírási hibát), azonnal törli az egész sort a program... Ezen már csak röhögtünk. Meg azon is, hogy a tíz sornak „olyan részletesnek kell lennie, hogy abból megismerhető legyen a szervezet forrásainak nagysága, azokon belül az Szja 1%-os összeg nagyságrendje, és annak számadatokkal alátámasztott felhasználási célja.”
Na hát mi megcsináltuk. Igaz úgy, hogy huszonegynéhány sorba tudtuk leírni magunknak wordben, ami feltétlenül szükséges, oszt elkezdtünk jókat derülve redukálni.

És most várjuk a fejleményeket.

Már két napja semmi. Talán jó jel?

2010. szeptember 21., kedd

Kulturált Tankcsapda rajongó

 Múlt hét csütörtök este fergeteges bulit tartottak Pesten a Bumeráng stábja, ill. a Tankcsapda. Az apropó a Tankcsapda 20 éves fennállása alkalmából megjelent dvd, amely tavaly a Sziget fesztiválon készült a banda jubileumi fellépésekor.
A jelenlegi esemény viszonylag gyors és ütőképes szervezés után egy eddig teljesen szokatlan helyen, az Andrássy úton az egykori Párisi nagyáruház tetején lett megrendezve. Az egész estről és a koncertről videofelvétel készült melyet a www.bumerang.hu oldalon (fények, füst és lábdob Budapest felett)  bárki megnézhet teljes terjedelmében. És jó minőségben.
Maga a koncert frenetikus volt. Bár az épület tetején statikai okok miatt "csak" háromszáz rajongó lehetett jelen, de a többi Csapdafan (több ezer emberről volt szó) teljes egészében megtöltötte az Andrássy utat. Amerre a szem ellátott mindenhol embertömegek toporogtak, ugráltak, énekeltek a kellemes nyáresti időben. A legszebb az egészben, hogy a tömeg egy jelentős része családostól érkezett, és a kultúrált viselkedés miatt mindenki jól érezhette magát, kicsik és nagyok egyaránt.
De ebbe a fene nagy kultúrába mégiscsak belekerült néhány bosszantó, sőt esetenként bőszítő kis szilánk. Arról beszélek, amikor a Bumeráng stábja a koncert előtt különböző kis ajándékcsomagokat osztogatott minden a tetőre feljutott szerencsésnek. Egy apuka, aki három gyermekével és feleségével érkezett, hogy a legkisebb srácot, aki két és fél éves, még jobb kedvre derítse, az ajándékcsomagot a kissrác kezébe nyomta, akinek csillogtak a szemei az örömtől, hogy ő kapta az ajándékot. Azonban míg az apuka visszatért a színpad elé, hogy dvd-t szerezzen, addig egy buzi rockerköcsög odalépett a kissráchoz és kitépte a kezéből a csomagot "Minek menjek a tömegbe, amikor így is lehet szerezni!" - felkiáltással a haverjaival röhögve távoztak...
Na erre ki mit lépett volna?... Mert én kitéptem volna a belét...