60 dolog 60 másodpercben - Reklám

Aranyos kis reklámra bukkantam a neten. Az új-zélandi Skytv próbálja ezzel eladni csomagjainak előfizetését.

Tényleg létezett a maori legendák emberevő madara

Akár az emberre is vadászhatott az Új-Zélandon egykor honos Haast-féle sas (Harpagornis moorei) - állítják a kutatók, akik az óriásmadár csontozatát a komputeres axiális tomográfia (CAT) módszerével vizsgálták meg, amely eljárás révén kétdimenziós képeket lehet készíteni a test egy-egy vékony szegmensének részleteiről.

A Haast-féle sas több egyedének koponyáját, medencecsontjait, valamint csőrét vetették alá CAT-vizsgálatnak, rekonstruálva a madár agyának, szemének, fülének és gerincvelőjének méretét.

A Haast-féle sas egy kihalt, hatalmas madár, amely Új-Zéland déli szigetén élt a pleisztocén korban. Szárnyának fesztávolsága elérhette a három métert és méretei miatt valószínűleg közel járhatott a repülőképesség felső határához.

A sas testtömege átlagosan 10-13 kg volt, de elérhette a 18 kilogrammot, és az óriásmadár nem dögevő volt, ahogy korábban feltételezték, hanem ragadozó.

A tomográfia során nyert adatokat a tudósok összevetették a modernkori ragadozómadarak paramétereivel, s arra a következtetésre jutottak, hogy a sas nem csupán a moafélékre vadászhatott, de az emberre is veszélyt jelenthetett. A Haast-féle sas evolúciója igen gyors lehetett, hirtelen fejlődött ki egy sokkal kisebb ősmadárból. A faj pontos taxonómiai hovatartozására DNS vizsgálatok derítettek fényt, miszerint közvetlen rokona az alig 1 kg tömegű ausztrál törpesasnak.

A korai és középső pleisztocén során (1,8 millió - 700 ezer évvel ezelőtt) a Haast-féle sas testtömege megtízszereződött, agyának fejlődése viszont lényegesen lemaradt izomzata növekedési ütemétől.

Mivel Új-Zéland két szigetén az emlősöket csak fókák és denevérek képviselték, és a hidasgyíkoktól eltekintve nagyméretű hüllők sem éltek a szigeteken, ezért a gerincesek nagy részét madarak adták, így a Haast-féle sas az ökoszisztéma csúcsragadozója lehetett és a röpképtelen moafajokra vadászott a levegőből és közülük akár a 200 kg tömegű példányokat is képes volt elejteni.

A sas a maorik betelepedése idején, a 11. század körül még létezett, de az európaiak megjelenésekor a 18. században már nem. Körülbelül a 15-16. századok során pusztulhatott ki, amely valószínűsíthető oka, hogy zsákmányállataik, a moák, a maorik vadászatai miatt megritkultak.

Elképzelhető, hogy a Haast-féle sas azonos a maorik mondavilágának legendás madarával, a pouakaival. A hatalmas madár, a legendák szerint, lecsapott a hegyekbe tévedt emberekre, és képes volt akár egy kisgyermeket megölni.

Újra NZ, öcsém

"Anya" szeret! Nem kicsit. Szeretnék elbüszkélkedni a legkedvesebb karácsonyi ajándékommal, amelyet kicsi párom prezentált vala a számomra, íme:

És a teljesség igénye nélkül some pictures from this book:

Látván e képeket is és tudván, amit eddig sikerült megtudnom Izélandról, nem kérdés, hol képzeljük el jövőnket!

 Bár nem volt könnyű, de azt hiszem elmondhatom, hogy a döntés megszületett. Na nem eme könyv hatására, hanem már korábban. Tényleg nem könnyű, de hát kinek az, nem igaz? Csak remélem, vagy inkább bízom abban, hogy jól döntöttünk. Bár ez így nem igaz, hiszen, ha őszinte akarok lenni, akkor elmondhatom, hogy semmi kételyem nincs Új-Zélanddal kapcsolatban. Úgy érzem az az ország szívesen fogad minket. Eme érzéshez hozzátartozik, talán azért érzem magunkat biztonságban, mert tudom, hogy mindketten dolgos emberek vagyunk, és mert konkrét tervekkel és célokkal érkezünk majd meg a nagy szigetre. Igyekszünk semmit nem a véletlenre bízni, és a lehetőségekhez képest igyekszünk mindent előre elintézni, persze kivétel, amit csak ott tudunk majd "helyben". Igyekszünk a munkalehetőségeket előre lerendezni (tudom, nem feltétlenül fog sikerülni, hiszen nem vagyunk még ott), a lakhatást, a kapcsolatokat építeni, ápolni... és igyekszünk minél több infót szerezni e természeti csodáról. Szerencsénk van, elmondhatom, mert a követett blogokon keresztül többféle aspektusból is megismerhetjük a Zátony életét. És én is igyekszem minél több új ismeretemet közzétenni, és érdekessé tenni a köz számára e kis naplóban.