És ha már ilyen szépen összejöttünk érdekes dolgokat találtunk ki, mint például népszámlálás. Azaz tudományos alapokon ki és megszámoltuk szűkebb hazánktája lakossági mutatóit.
Miután megkaptuk a lehangoló végeredményt, legott komoly következtetésekbe bocsátkoztunk.(Egyébiránt azért is realtime ez a számolgatás, mert, amennyiben a számítások (na nem a saját, hanem a KSH számításai) helytállóak, akkor a múlt héten Mo. átlépte a 10 milliós lélektani határt negatívban, azaz a múlt héten kevesebben lettünk 10 millionznél.)
Aztán az idő múltával szóba került a Zátony. Szomszéduraimék a kezdetektől fogva ösmerik azon tervünk, miszerint elhadjuk e süllyedő hajót. Ők azonban valamiért (leginkább talán családi okok miatt) nem nyitottak a dologra, ezért mindig érdekes beszélgetés, majd infogyűjtés kerekedik a dologból. Aztán a pro és kontra, aminek a végén azután nem egyezünk ki semmiben. Nincs kompromisszum. Bár a szemükön látom, hogy ilyenkor nagyon beindulnak a fogaskerekek in their's mind. És eljátszanak a gondolattal, mi lenne, ha ők is...
Egyébként ők az egyetlenek, akikkel komolyan lehet társalogni ilyen és ezirányú témákról. Nagyon szeretjük őket! Ezért másnak nem is említettük ebbéli terveinket, max. érintőlegesen meséltünk kicsit abból a kevéske infoból, amivel a Zátonyról rendelkezünk eddig.
Az ilyen kis beszélgetések után nyer értelmet a következő kis szösszenet:
- Drágám, átugrom a szomszédba Margitkához két percre. Legyél szíves öt percenként megkeverni a levest!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése