Akár az emberre is vadászhatott az Új-Zélandon egykor honos Haast-féle sas (Harpagornis moorei) - állítják a kutatók, akik az óriásmadár csontozatát a komputeres axiális tomográfia (CAT) módszerével vizsgálták meg, amely eljárás révén kétdimenziós képeket lehet készíteni a test egy-egy vékony szegmensének részleteiről.
A Haast-féle sas több egyedének koponyáját, medencecsontjait, valamint csőrét vetették alá CAT-vizsgálatnak, rekonstruálva a madár agyának, szemének, fülének és gerincvelőjének méretét.
A Haast-féle sas egy kihalt, hatalmas madár, amely Új-Zéland déli szigetén élt a pleisztocén korban. Szárnyának fesztávolsága elérhette a három métert és méretei miatt valószínűleg közel járhatott a repülőképesség felső határához.
A sas testtömege átlagosan 10-13 kg volt, de elérhette a 18 kilogrammot, és az óriásmadár nem dögevő volt, ahogy korábban feltételezték, hanem ragadozó.
A tomográfia során nyert adatokat a tudósok összevetették a modernkori ragadozómadarak paramétereivel, s arra a következtetésre jutottak, hogy a sas nem csupán a moafélékre vadászhatott, de az emberre is veszélyt jelenthetett. A Haast-féle sas evolúciója igen gyors lehetett, hirtelen fejlődött ki egy sokkal kisebb ősmadárból. A faj pontos taxonómiai hovatartozására DNS vizsgálatok derítettek fényt, miszerint közvetlen rokona az alig 1 kg tömegű ausztrál törpesasnak.
A korai és középső pleisztocén során (1,8 millió - 700 ezer évvel ezelőtt) a Haast-féle sas testtömege megtízszereződött, agyának fejlődése viszont lényegesen lemaradt izomzata növekedési ütemétől.
Mivel Új-Zéland két szigetén az emlősöket csak fókák és denevérek képviselték, és a hidasgyíkoktól eltekintve nagyméretű hüllők sem éltek a szigeteken, ezért a gerincesek nagy részét madarak adták, így a Haast-féle sas az ökoszisztéma csúcsragadozója lehetett és a röpképtelen moafajokra vadászott a levegőből és közülük akár a 200 kg tömegű példányokat is képes volt elejteni.
A sas a maorik betelepedése idején, a 11. század körül még létezett, de az európaiak megjelenésekor a 18. században már nem. Körülbelül a 15-16. századok során pusztulhatott ki, amely valószínűsíthető oka, hogy zsákmányállataik, a moák, a maorik vadászatai miatt megritkultak.
Elképzelhető, hogy a Haast-féle sas azonos a maorik mondavilágának legendás madarával, a pouakaival. A hatalmas madár, a legendák szerint, lecsapott a hegyekbe tévedt emberekre, és képes volt akár egy kisgyermeket megölni.
1 megjegyzés:
Nagyon ajánlom úr, Benjamin szolgáltatásait minden olyan személynek, akinek pénzügyi segítségre van szüksége, és bármilyen további igényt kielégítenek a magas könyvtárak felett. Ismét elismerést nyújtok önnek és munkatársainak rendkívüli kiszolgálásáért és ügyfélszolgálatáért, mivel ez nagy előnyt jelent a vállalatának, és kellemes élmény olyan ügyfelek számára, mint én. A legjobbakat kívánva a jövőre. Úr, Benjamin a legjobb módja annak, hogy könnyű kölcsönt szerezzen, itt van e-mail .. / lfdsloans@outlook.com Vagy beszéljen Benjamin úrral a WhatsAppon keresztül Via_ 1-989-394-3740 köszönöm azért, hogy őszinte szívemben ismét kölcsönsegítéssel segített nekem, örökké hálás vagyok.
Megjegyzés küldése