Tegnap részt vettem az itthon tartózkodó magyar bevándorlási ügynökök, Hajnalka és Petra előadásán, amit a honlapjukon hirdettek meg. A nagy érdeklődésre való tekintettel az egy tervezett előadást egy újabb alkalommal kellett bővíteni, s így fértünk bele mi is a keretbe párommal.
Szóval néhány dolog –
Az immigration (bevándorlási hivatal, linkje oldalt a hasznos linkek közt is megtalálható) szigorítja a bevándorlás és munkavállalás feltételeit, azon egyszerű oknál fogva, hogy kiszűrhessék a potya, vagy alibi embereket, s védelmezhesse a kiwi munkavállalókat. Ami egyértelmű és megérthető azt hiszem.
A legtöbb magyar visitor visa-val, azaz turistaként érkezik meg az országba. Leszállás után az aucklandi reptéren a bevándorlási hivatal rutinos munkatársai meg fogják kérdezni mi járatban is vagyunk. Mi jóhiszemű turistaként érkezünk, vakációzni, kirándulni szeretnénk és megismerni ezt a gyönyörű országot (ez esetben minimum havi 1000 NZD/fő, 2012 áprilisától havi 1250 NZD/fő kell rendelkeznünk, hogy igazolhassuk, el tudjuk tartani magunkat a három hónap alatt)… Előferdülhet azonban az is, hogy bevezetnek egy félreeső kis szobába, ahol kinyittatják velünk a csomagjainkat, s ha ekkor előkerülnek az iskolai bizonyítványok, önéletrajzok, erkölcsi bizonyítvány stb., akkor nehéz helyzetben vagyunk… Valahogy ki kell tudni dumálni a helyzetet (ez egyéni) és mindezt természetesen angolul. Ha nem vagyunk meggyőzőek, akkor simán visszafordítanak a reptérről, s mehetünk Isten hírével. A turista vízum 3 hónapra szól, amit egy alkalommal meg lehet hosszabbítani +6 hónappal. Az így kapott 9 hónap tartózkodási engedélyt 18 hónapon, azaz másfél éven belül kell úgymond felhasználni akár megszakításokkal is. (Az emberke, mondjuk, 4 hónap után átrepül Aussiba 1-2 hónapra, vagy nyaralni, vagy akármi, majd visszatérhet a Zátonyra, hogy letöltse a fennmaradt 5 hónapot.)
Viszont ha már beléptünk, akkor érvényes állásajánlattal, azaz túl kell lenni az állásinterjún, interjúkon, s a munkáltató által adott ajánlattal, fordulhatunk az immi felé work permit-ért. Fontos, hogy lehetőleg olyan szakmával rendelkezzünk, olyan szakmában akarjunk elhelyezkedni, ami szerepel a hosszú távú hiányszakmák listáján (LTSSL), azaz skilled migrant-ek legyünk. Amennyiben nem LTSSL, vagy ISSL listás szakmában akarunk elhelyezkedni, akkor a leendő munkáltatónak meg kell győznie az immit, hogy miért külföldit akar alkalmazni, miért nem kiwit. Kivételt képeznek az akkreditált munkáltatók, pl multicégek, akik szerződést kötöttek az immigration-nel, miszerint annyira hiányszakmákkal küszködnek, hogy ennek értelmében szakirányú végzettséggel és tudással bárkit alkalmazhatnak, akár külföldit is. Ez esetben két és fél éves work permitet kaphatunk, amit ugyanazon cégnél kell „letölteni”, és 24 hónap lejárta után folyamodhatunk letelepedési engedélyért. Utóbbi esetben az állásajánlatnak minimum éves 55.000 NZD-ra kell szólnia! Ha work permittel rendelkezünk, akkor a párunk is kaphat nyílt munkavállalói vízumot, amivel elhelyezkedhet dolgozni bárhol.
Az itthon olyan népszerű, de bizonyos esetekben sehogy sem működő OKJ-s képzéseken szerzett szakmákat az immi nem fogadja el!! (Vagy legalábbis nem "szereti"!)
Ha munkavállalók vagyunk Új-Zélandon és közben ott születik meg a gyermekünk, az esetben nem jár számára egyenesen az állampolgárság. Azt az állampolgárságot kapja a gyermek, amivel a szülők rendelkeznek. Amennyiben különböző állampolgárságúak a szülők, akkor megválasztható, hogy melyikük állampolgárságát kapja. Tehát ott született gyermek révén nem folyamodhatunk állampolgárságért!
Vállalkozás-
Amennyiben vállalkozásunkat akarjuk kitelepíteni, visszamenőleg minimum két éves, és jelenleg is folyamatban lévő működést kell igazolnunk (adóbevallások, engedélyek stb.) Magyarország és Új-Zéland között nincs olyan értelmű megállapodás, hogy elkerülhessük a kettős adózást, ezt is figyelembe kell venni. (Bár ez mindenféle munkavállalásra érvényes, ha jól tudom!) A vállalkozás kitelepítése előtt piackutatást kell végeznünk (mint minden normál esetben, ugye!), amit az immi vizsgálni fog, hogyan is zajlott. Vagyis egyszerű „gúglizással” állapítottuk-e meg az ország gazdasági működését, azon belül is a saját szakterületünk lehetőségeit, vagy ki kell utazni, tájékozódni a beszerzési, forgalmazási, adózási stb. lehetőségekről. Ha ez rendben van, akkor egy komplett üzleti tervet kell benyújtanunk az immi felé, ami tartalmazza azt is, hogy legalább két-három fő (vagy több) helyi lakost is fogunk alkalmazni x időn belül. Ez esetben is a párunk nyílt munkavállalói engedélyt kap, azaz elvállalhat bármilyen állást, de akár a vállalkozásban is dolgozhat – a lényeg, hogy ez esetben min. 60.000 NZD/év/család kell rendelkeznünk, ami biztosítja a család megélhetését. Ez az összeg azonban alkuképes, hiszen, ha komolyabb beruházásról van szó, akkor az immivel történő megbeszélés szerint módosítható.
Amennyiben vállalkozást alapítunk a Zátonyon, az nem jelenti azt, hogy azonnal letelepedési engedélyt is kapunk! Mint a többi esetben, ekkor is éveket kell várnunk még, hogy beadhassuk a residency-re a kérelmet…
A párkapcsolatot igazolni kell pl. házasságlevéllel, együttélés esetén legalább egy évre visszamenőleg közös bankszámlával, közös lakcímmel, fotókkal, akár tanúkkal stb..
Study to work –
Lehetőség van olyan szakmákat tanulni Új-Zélandon, amelyek szerepelnek az LTSSL listán. Ezek általában 3 éves iskolák, amiknek az a célja, hogy kitanulhassunk egy olyan szakmát, ami hiányszakma, és az iskola végeztével munkakeresésre jogosító vízumot kaphatunk, amivel bárhol az országban vállalhatunk munkát, természetesen csak azt, amire a képesítés szól. Ez esetben előre le kell „szerződni” az adott iskolával és az iskola által nyújtott „meghívóval” simán beengednek az országba. Ehhez azonban igazolni kell, hogy az első teljes tanév előre ki van fizetve (hogy ezt az iskola megteszi-e, vagy nekünk kell, azt sajnos nem tudom, elfelejtettem megkérdezni)! Fontos, hogy ez a pénzösszeg egy a kormány által direkt erre a célra fenntartott bankszámlára kerül, nem az iskolához, így amennyiben meggondoljuk magunkat, és mégsem kezdjük meg a tanulmányokat, akkor a pénzt visszakapjuk. Ugyanis létezik egy 8 napos időintervallum az iskolakezdéstől számítva, amikor még dönthetünk a visszalépés mellett.
Ha az angol nyelvet szeretnénk tanulni a Zátonyon, akkor vízumhosszabbításért akkor kell folyamodnunk, ha a tanfolyam meghaladja a három hónapot. Viszont a belépéskor meg kell indokolni, miért ott akar valaki angolt tanulni.
Tanulóvízummal érkezők számára nem ingyenes a kórházi ellátás! Bár az iskola úgyis kötelezi a nebulóját, hogy kössön egészségügyi biztosítást.
Ha családegyesítésben gondolkodunk, tehát, mondjuk, a szüleinket is szeretnénk a Zátonyra vinni, akkor a saját munkavállalásunktól számított legalább 6 évet kell számolnunk, mire ez sikerülhet. Testvérünket is kivihetjük bármikor, a lényeg, hogy érvényes munkaajánlattal rendelkezzen, s legyen néhány ezer dollárzjai, hogy igazolhassa, fenn tudja magát tartani a kezdetekben.
Új-Zélandon a gyerkőcök 5 éves korukban kezdik meg az általános iskolai tanulmányaikat. De mindenki egyöntetűen azt állítja, ettől nem kell megijedni, teljesen más rendszerben működik az oktatás, és a gyerekek nemhogy nem stresszelnek, de kifejezetten szeretnek suliba járni! Az ennél idősebb gyermek (értelemszerűen a bevándorlók gyermekeire gondolok), hacsak nincs valami speciális eset, akkor csatlakozhatnak a koruknak megfelelő osztályhoz. Feltétel a nyelvtudás, ugye! Amíg nincs meg a megfelelő nyelvtudás, addig lehet otthon tanuló is.
Bölcsődés és óvodás korban ez nem probléma, mert a gyermek néhány hónap alatt elsajátítja a nyelvet.
Egészségügy –
Minden munkavállalótól vonnak le egy ACC (Accident Compensation Corporation) nevű járulékot. Ez nagyjából az itthoni tb-nek feleltethető meg, bár Hajnalka azt mondja ez teljesen más. Ez az államilag finanszírozott általános balesetbiztosítási- és megelőzési rendszer, ami mindenkire vonatkozik, még a Zátonyra látogató turistákra is, az ő esetükben azonban csak baleset, vagy valamely sérülés esetén.
Ennek köszönhetően viszont minden munkavállaló igénybe veheti az állami kórházak, és azok sürgősségi osztályainak szolgáltatásait. De csak a kórházi ellátásra vonatkozik! Minden másért fizetni kell! Ha jól értelmezem még a receptekért is. Az árak pedig eltérőek lehetnek aszerint ki milyen minőségben tartózkodik az országban (nyugdíjas, tanuló, kiskeresetű, vállalkozó stb.).
Ingyenes a kisgyermekek oltása, és ráadásul nem is kötelező, minden szülő eldöntheti, hogy mi ellen akarja beoltatni csemetéjét.
A szülési szabadság összesen 14 hét! Ezen felül csak a munkáltatóval történő megállapodás szerint lehet otthon maradni a gyerekkel! Ami általában max. 1 év szokott lenni (az is fizetés nélküli általában), de ritkán, mert könnyen elveszítheti az állását a szülő. (Tehát nem 3 év, mint itthon!)
A fent leírtakat a teljesség igénye nélkül írtam le, hiszen ezek az adatok mind fenn vannak az immigration honlapján, csupán egy kis angoltudás szükségeltetik a megtaláláshoz, és a megértéshez. De java része megtalálható Hajnalka és Petra oldalán is!
Mindenki hangsúlyozza, így Hajnalkáék is, hogy a nyelvtudás mindenekfelett! Egyébiránt az IELTS 6,5-es szintű nyelvismeret, amit minden bevándorlótól általában elvárnak (vannak kivételek), az nagyjából egy jó erős, biztonságos középfokú nyelvvizsga szintnek feleltethető meg.
Kérek mindenkit, aki olvassa, bár a fent leírtakat Hajnalkáéktól tudom, olvassátok, tanulmányozzátok az immigration oldalait! Az a tuti!
