Fullgyenge cikk egy Nagykanizsáról kivándorolt magyar kiwiről. Minden aucklandi magyar kiwi lakos ismeri, vagy hallott róla. Eredeti cikk itt.
A Centrálból mennie kellett, de Aucklandban a királyi párnak is felszolgált vacsorát
Kenguruhús és strucckolbász
Kis túlzással egy orosz étlap hiánya miatt kellett elhagynia az országot Muik Istvánnak. A nagykanizsai Hotel Centrál egykori főpincére tíz évvel a kommunizmus vége előtt dobbantott, majd Új-Zélandig meg sem állt, ahol 32 évesen kezdett új életet.
Persze Kanizsát nem könnyű feledni, Csicsát - ahogy ma is ismerik - évente hazahívja honvágya. Ezúttal mesélt is.
- Várj egy kicsit, mielőtt belekezdek, kóstold meg ezt a kolbászt! - kínált meg egy kisebb katonával Csicsa. - Na milyen a kenguruhús? Új-Zélandon nagyon ízlik az embereknek, egy kicsit édeskés az íze, talán a vadhúshoz tudnám hasonlítani. Ez meg itt a strucckolbász! Jól van na, nem erőltetem, de tudd, hogy odakint ez is kapós.
- Várj egy kicsit, mielőtt belekezdek, kóstold meg ezt a kolbászt! - kínált meg egy kisebb katonával Csicsa. - Na milyen a kenguruhús? Új-Zélandon nagyon ízlik az embereknek, egy kicsit édeskés az íze, talán a vadhúshoz tudnám hasonlítani. Ez meg itt a strucckolbász! Jól van na, nem erőltetem, de tudd, hogy odakint ez is kapós.
Odakint, mármint az új-zélandi Aucklandban, mely a maga egymillió lakosával az ország legnagyobb városa.Muik István ide érkezett meg 1979-ben.
- Nem akartam én disszidálni, de ellehetetlenítettek itthon - kezdte . - Valahogy mindig összeütközésbe kerültem a párttal, s a legtöbbször én húztam a rövidebbet. A legnagyobb baklövést akkor követtem el, mikor egy részeg vendég rám támadt, én meg visszakézből leütöttem. Utóbb kiderült, hogy eltört a férfi állkapcsa, ráadásul pártvonalon is jól feküdt, így senkit sem érdekelt, hogy ő támadott meg engem. Végül 6 hónapot kaptam Baracskán, amit le is ültem. Később visszakerültem a munkahelyemre, de a párt továbbra sem hagyott békén. Ráadásul mindig a legnagyobb hülyeségekkel találtak meg, egyszer például azt kérték: készítsünk orosz nyelvű étlapot. Semmi akadálya - vágtam rá, ha lesz orosz vendég, készítünk ilyet. Na szóval, ilyen engedetlen voltam, mígnem egyszer igazán kihúzhattam a gyufát. Pár barát megsúgta, utaznak rám , jobb, ha dobbantok.
Nem volt sok ideje, feleségét és akkor 8 éves fiát hátrahagyva érkezett meg Ausztriába, ahonnét nővéréhez Új-Zélandra repült.
- Először kicsit meg voltam zuhanva, távol a szeretteimtől egy vadidegen országban, ráadásul nyelvtudás nélkül - emlékezett vissza a ma már nyugdíjas férfi. - Egy ideig segédmunkásként dolgoztam, aztán mikor már nem okozott gondot az angol, kisebb éttermekben, szállodákban pincérkedtem. Jól dolgoztam, s ennek hamar híre ment, úgyhogy nem sokkal később az aucklandi Sheraton Hotelben találtam magam, ahol végül öt évig voltam főpincér. Egyszer még az angol hercegi párnak, Vilmosnak és Dianának is szolgáltam fel vacsorát. A hercegnő az akcentusom miatt meg is kérdezte, hogy hová valósi vagyok? Én meg büszkén csak annyit válaszoltam: Nagykanizsa, Magyarország! A pincérkedés után aztán saját boltot nyitottam, ahol különféle házi készítésű kolbászokat, szalámikat, sonkákat árulunk.
Nem volt sok ideje, feleségét és akkor 8 éves fiát hátrahagyva érkezett meg Ausztriába, ahonnét nővéréhez Új-Zélandra repült.
- Először kicsit meg voltam zuhanva, távol a szeretteimtől egy vadidegen országban, ráadásul nyelvtudás nélkül - emlékezett vissza a ma már nyugdíjas férfi. - Egy ideig segédmunkásként dolgoztam, aztán mikor már nem okozott gondot az angol, kisebb éttermekben, szállodákban pincérkedtem. Jól dolgoztam, s ennek hamar híre ment, úgyhogy nem sokkal később az aucklandi Sheraton Hotelben találtam magam, ahol végül öt évig voltam főpincér. Egyszer még az angol hercegi párnak, Vilmosnak és Dianának is szolgáltam fel vacsorát. A hercegnő az akcentusom miatt meg is kérdezte, hogy hová valósi vagyok? Én meg büszkén csak annyit válaszoltam: Nagykanizsa, Magyarország! A pincérkedés után aztán saját boltot nyitottam, ahol különféle házi készítésű kolbászokat, szalámikat, sonkákat árulunk.
A szökés után öt évig egyáltalán nem láthatta családját, aztán amikor már új-zélandi állampolgárként hazajött, senki sem tudta felelősségre vonni. Sőt, 1987-ben feleségét és fiát is kivitte magával, így 8 év elteltével ismét megtörtént a családegyesítés.
- Azóta is gyakran hazajárok, ahogy öregszem, egyre inkább gyötör a honvágy - ismerte el. - Pár évvel ezelőtt az egykori, Rozgonyi utcai családi házunkat is visszavásároltam, a kiutazás után ugyanis elkobozták tőlünk az ingatlant. Sokat szépült Kanizsa az elmúlt évtizedekben. Jó újra végigsétálni a Fő utcán, ráköszönni régi cimborákra, gyerekkori barátokra. Egyet-kettőt meg is hívtam már magamhoz, nemrég például egy általános iskolai osztálytársam és felesége vendégeskedett nálam.
- Hogy milyen az élet Új-Zélandon? - kérdezett vissza. - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rosszabb, mint idehaza. Alapvetően lassú, kényelmes mederben folynak a hétköznapok. Nagyobb a létbiztonság, mint Magyarországon. Ha Új-Zélandon dolgozol, meg tudsz élni a keresetedből, sőt, még félre is tudsz tenni öregkorodra. Erre egyébként szükség is van, mert a munkában eltöltött évektől és a fizetésektől függetlenül mindenki ugyanannyi nyugdíjat kap, de ez önmagában kevés a jóléthez. Az öngondoskodás egyáltalán nem ördögtől való fogalom arrafelé. Persze nem csak ebben, sok minden másban is különböznek a két ország lakói. Hogy mást ne is említsek, Új-Zélandon szinte ismeretlen a korrupció!
Amúgy nem nagyon érdekli a politika, a horgászat sokkal inkább leköti. Mint mesélte: gyakran jár Kanizsa nevű motorcsónakjával pisztrángozni az Auckland közeli tavakhoz. Ha pedig nagyobb halra vágyik, kihajózik az óceánra.
- Hogy milyen az élet Új-Zélandon? - kérdezett vissza. - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rosszabb, mint idehaza. Alapvetően lassú, kényelmes mederben folynak a hétköznapok. Nagyobb a létbiztonság, mint Magyarországon. Ha Új-Zélandon dolgozol, meg tudsz élni a keresetedből, sőt, még félre is tudsz tenni öregkorodra. Erre egyébként szükség is van, mert a munkában eltöltött évektől és a fizetésektől függetlenül mindenki ugyanannyi nyugdíjat kap, de ez önmagában kevés a jóléthez. Az öngondoskodás egyáltalán nem ördögtől való fogalom arrafelé. Persze nem csak ebben, sok minden másban is különböznek a két ország lakói. Hogy mást ne is említsek, Új-Zélandon szinte ismeretlen a korrupció!
Amúgy nem nagyon érdekli a politika, a horgászat sokkal inkább leköti. Mint mesélte: gyakran jár Kanizsa nevű motorcsónakjával pisztrángozni az Auckland közeli tavakhoz. Ha pedig nagyobb halra vágyik, kihajózik az óceánra.
- A Balatonban is élnek méretes halak, de az új-zélandi partoknál honos kingfishnek, azaz királyhalnak 60-100 kilós példányai is vannak - bizonygatta István, aki hozzátette: gyakran előfordul, hogy eszébe jut Hemingway novellája az öreg halászról, mivel a hosszú fárasztás után, amire kiemelnék a halat a vízből, a cápák már felzabálják azt.
Mint kiderült: azért Új-Zélandon is van olyan, amivel nem tudott megbarátkozni Muik István. A magukat őslakosnak tartó maorik nem éppen a kedvességükről híresek.
- Valójában nem is a maorik Új-Zéland őslakosai - próbált eloszlatni egy tévhitet. - Az igazi őslakosok a maori-ori nép volt, akiket egyszerűen megettek a Polinéziából kenukkal érkező maorik...
A Hotel Centrál egykori főpincére azt tervezi, hogy eztán idehaza tölti a nyarakat, mert Kanizsát nem akarja, nem is tudja elfeledni.
A maorik harca a felfedezőkkel
Máig vitatott kérdés, hogy ki is az igazi felfedezője Új-Zélandnak. Annyi bizonyos, elsőként Tasman látta meg a Déli-sziget partjait 1642-ben. A partvonalat követve északkeletnek tartott tovább, majd egy öbölben horgonyzott le. Ekkor találkoztak először a szigetlakók és az európaiak, ám a maori harcosok végül is elűzték Tasman embereit. Cook kapitány csak 1769-ben érte el az Északi-szigetet. A partraszállás ez esetben is ütközettel járt, ám ezúttal a maorik vére folyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése