"Ha nem vagy kész változtatni az életeden, akkor menthetetlen vagy!"

 Nagyon komázom azokat az embereket,  akik belevágnak valamibe nagy, vagy kevésbé nagy lendülettel, aztán ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnék, vagy ahogy elképzelték, akkor telefröcsögik a környezetüket, vagy a világot a személyes indíttatásukból, vagy érintettségükből adódó negatívumaikkal. Náluk jobban már csak azokat komázom, akik otthon tespednek, ha van egyáltalán otthonuk, és folyamatosan azt szajkózzák, hogy mit miért nem lehet, vagy érdemes tenni, megtenni, megpróbálni...

Nem szeretnék senkit kioktatni, de úgy érzem néhány dolgot helyre kell tennem (magamban is), de inkább néhány hitetlen ember fejében, amellett, hogy minden tiszteletem ezen embereké, mert legalább kimondják amit gondolnak. 

Először is. Az én életfelfogásom szerint az élet maga mit sem ér célok kitűzése, és azokért dolgozás nélkül! 

Tudom vannak, akik ezt nem így gondolják. Ők azok, akiknek minden 111. Ugyanis, ha nem így gondolja, akkor már célok kitűzésével él (maximum nem tűnik fel...)

Szerintem az embernek konkrét célokat kell kitűznie maga elé. Nem általános dolgokat, mert azokról könnyen lesiklik az ember. Konkrétumot! Az én egyik konkrét célom, hogy eljussak a Zátonyra, és ott letelepedhessek és élhessek. Minden velejárójával együtt! 

Az is fontos, hogy a cél, amit kitűzünk magunk elé, az egy elérhető, reális cél kell legyen! (Nem álmodozhatom arról, hogy Anglia királya leszek, mert erre semmi esélyem sincs, igaz?!) Viszont igenis elérhető cél, hogy kiutazzunk egy másik országba, amit valamely szempontok szerint előnyben részesítünk, és ott megtelepedjünk, ha a feltételek adottak. A mi esetünkben pedig adottak, tehát a szükséges jártasságok elérhetőek. A cél elérése ugyan próbára tesz, esetleg nehezen megvalósítható, de mindenképpen elérhető! Ellenkező esetben az ember nem kötelezi el magát a megvalósítás mellett.

Úgy gondolom, hogy a cél felé vezető út során a folyamatnak mérhetőnek kell lennie. Mérhetőnek, hiszen ez hozzásegít a motíváció fennmaradásához, és láthatóak az eredmények, még ha csak részeredmények is! Ha valami nem mérhető valamely formában, akkor nem látható a haladás és akkor a legkönnyebb elveszíteni a motívációt. 

Egy blog pedig tökéletesen alkalmas, hogy általa mérhető legyen egy folyamat! Szándékosan azért kezdtem bele eme napló megírásába, mert nem vagyok IT szakember, és nagyon kevés azon blogok száma e témában(kitelepülés), amelyeket nem valamely számítástechnikában jártas, vagy diplomás személy, vagy valamely családtagja írna. Ez egy olyan blog tehát, amit nem egy informatikus ír! Hanem egy olyan emberke, aki "egyszerű" szakmával rendelkezik. Mégis célokat tűz ki, és dolgozik értük! Bár ez nem diploma, vagy foglalkozásfüggő... 

Aztán úgy gondolom, ha már megvan a kitűzött cél, akkor meg kell szabnunk egy határidőt is. Egy cél határidő nélkül pusztán vágyálom marad! Nem alkalmas a "majd megoldom valamikor" hozzáállás! Szinkronizálni kell a folyamatot és a határidőt! 

DE! Ha úgy látjuk, hogy túl szűkös a határidő annak ellenére, hogy a folyamat halad, akkor ne féljünk esetleg a határidőt kicsit kitolni. Kicsit! 

Aztán, ha már a kiutazás, kitelepülés mellett voksol az ember, akkor minden eshetőségre fel kell készülnie. Lehetőség szerint mindenre! Mindig adódhatnak olyan dolgok, események, amire nem lehet előre számítani, akkor viszont improvizálni kell, de tiszta fejjel! És természetesen meg kell próbálni elkerülni, megelőzni ezen eshetőségeket!

És fel kell készülni az esetleges hazatérésre is!!!!! Ugyanis elképzelhető, hogy minden erőfeszítésünk ellenére nem sikerül a letelepedés. Ezért kell lennie egy B, C, vagy akármilyen tervnek, ami az újbóli, anyaországi kezdésről szól!! 

Tehát az ember ne hirtelen felindulásból induljon neki a nagyvilágnak és ne arra számítson, hogy ahová menni szándékozik, ott hentesáru a kerítés!! És akkor elkerülhető az a bizonyos pofára esés...

Elnézést kérek mindenkitől, aki érintettként véli magát felfedezni, de a véleményem, "akinek nem inge nem veszi magára"!